Baán István: A XIV-XVI. századi magyar történelem bizánci és kora újkori görög nyelvű forrásai (Budapest, 2013)

XXXIV. Makarios Melissénos

XXXIV. MAKARIOS MELISSÉNOS (PSEUDO-SPHRANTZÉS) - MACARIUS MELISSENUS - (PSEUDO'SPHRANTZES: CHRONICON MAIUS) A Sphrantzés neve alatt fennmaradt Chronicon maiust 1573-1575-ben állította össze Makarios Melissénos (újgörögül Makáriosz Melisszínosz) monembasiai metropolita. A négy könyvből álló műhöz, amely az 1258 és 1478 közti eseményeket tárgyalja, teljes egészében és szinte mindig szó szerint felhasználta Sphrantzés naplóját, vagyis a Chronicon minust, amelyet más történetíróktól (Theophanés Continuatus, Nikétas Chóniatés, Niképhoros Grégoras), valamint XVI. századi kronográfusoktól (Manuél Malaxos, Monembasiai Dórotheos) merített forrásokkal egészített ki. Az I. könyv a Palaiologos-család történetét írja le a kezdetektől II. Mánuel halá­láig (1425), ide illeszt be két rövidebb beszámolót az oszmánokról (II. Mehmed ural­kodásáig), valamint a spanyolországi és krétai arabokról. A II. könyv VIII. János uralkodását tárgyalja (1425—1448), tarkítva egy zsidóellenes párbeszéddel és a ferra­­ra—firenzei zsinatról szóló, kritikus hangvételű beszámolóval. A III. könyv olyan rész­letesen számol be Konstantinápoly ostromáról és elfoglalásáról, mintha szemtanúja lett volna. A IV. könyv az 1453 utáni eseményeket és a krónikás személyes sorsát tag­lalja, ide illeszt be egy vitairatot, amely kezdetben a latinok ellen irányul, majd iszlám­­ellenes hangvételűre vált. Néhány levél, okirat és természeti jelenségek leírása egészí­ti ki az utolsó könyvet. Irodalom: Moravcsik 282-288; Marinesco 1958; Hunger, Lit., I, 496-497; Grecu 1965; Voordeckers 1967; Dujcev 1968; Riedinger 1969; Carroll 1971, Byz, 41 (1971), 28-44; 42 (1972), 5-22; 43 (1973), 30-38; Carroll 1974; Emrich 1975b; Neagoe et al. 1977; Pinto 1983; Philippides 1983a; Baum 1993; Baum 1997; Dimitrau 2009; Mure^an 2010; Preiser-Kapeller 2010; Simon 2010. A magyar történelem eseményei közül említést tesz az 1396-os nikápolyi hadjáratról (1,13-14), arról, hogy Bajezid fia, Isza a magyar király ellen harcolt (I, 22), II. Murád Ulászló magyar királlyal vívott harcairól (I, 23), VIII. János 1423-as magyarországi útjáról (I, 31), a várnai csatáról (II, 19) és arról, hogy 1453-ban a bizánciak várták Hunyadi seregeit (III, 7,5). Megtudjuk, hogy a szerb fejedelem közvetítette a magya­rok és törökök közti békét (IV, 2,1), 1453-ban magyar követek keresték fel Mehmed szultánt a magyar-török békekötés ügyében (IV, 2,5-6), Hunyadi chrysobullonban megkapta a thrákiai Mesémbriát (IV, 2,7). Olvashatunk Hunyadi és Kapisztrán har­cairól és Hunyadi haláláról (IV, 14,10-15,1), valamint 1458-ban Galambóc és Szendrő elfoglalásáról. 426

Next