Baán István: A XIV-XVI. századi magyar történelem bizánci és kora újkori görög nyelvű forrásai (Budapest, 2013)

XLIV. A török szultánok története

καί έλάλησε την τρουπέττα καί έδράμανε όλοι καταπάνω των Τούρκων καί των γιανιτζάρων. Καί, ώσάν τούς είδανε άφνίδια, ένεκρώθησαν. Τότε έφεύγανε. Καί, όσους έσώνανε, έσκο­­τώνανε' καί οι έπίΛοιποι έγκρεμι­­ζόντησαν άπό τα τε ιχία' καί έγλυτώσανε ολίγοι. Καί άπό κεΐ έβγήκανε όξω άπό τό κάστρο ό Λουνυάδης με τούς άνθρώπους του καί έδιάβη εις τούς Τούρκους καί τούς έπάτησε καί έπήρε τις1TM­λουμπάρδες τους όλες διατί έφεύγανε οί Τούρκοι. Τότε άνέμεινε πικραμένος1”1 ό σουλτάνος, όπού άνέμεινε χωρίς λουμπάρδες καί δεν είχε μέ τι νά πολεμήση τό κάστρο. Τότε έσηκώθη καί έφυγε άπό κεί. Καί οί Ούγγαροι έτρέχανε άπό πίσω του διά νά διαγουμίσουν τις τέντες του. Καί, ώς είδε ό σουλτάνος ταΰτα, έμανιώθη καί είπε ότι νά γυρίσουνε130 όπίσω, νά σταθούνε νά πολεμήσουνε. Καί, είσέ τούτην την άνακάτωσι, όπού ήρθαν οί Ούγγαροι νά διαγουμίσουνε, λέγουσι ότι έσκότωσε άτός του έναν Ούγγαρο. Ό όποιος Ούγγαρος τόν έλάβωσε εις τό στήθος, άμμή δεν τόν έβλαψε. Καί έπολεμούσανε άνδρειωμένα μία μερέα καί άλλη διά νά γλυτώσουνε τις λου­μπάρδες. Καί πάλι έτζάκισαν οί Ούγ­­γαροι τούς Τούρκους. Καί ό σουλτάνος έμανιωνέτονε εις τό φουσσάτο του, όπού οί γιανιτζάροι δέν έμπαίνασι εις τόν πόλεμον, καί έφοβόριζε τόν γιανι­­τζάραγα νά τού πάρη τήν ζωήν του. Αμμή ό γιανιτζάραγας τού είπε: «Οί γιανιτζάροι είναι λαβωμένοι καί άρρω­στοι άπό τις λαβωματές καί έμειναν rejtett helyén, előjött, megfuvatta a kür­töt,151 és mindnyájan a törökökre és a janicsárokra rontottak. És amint hirtelen meglátták őket, megbénultak. Akkor menekülni kezdtek. És akit csak utol­értek, megöltek, a többiek pedig leugrot­tak a falakról, és kevesen menekültek meg. És onnan kijöttek a várból, Hunyadi az embereivel együtt, nekiment a törö­köknek, letiporta őket, és elfoglalta összes ágyújukat, mert elmenekültek a törökök. Akkor elkeseredett a szultán, mert ágyúk nélkül maradt, és nem volt mivel ostro­molnia a várat. Akkor felszedte a sátor­fáját, és elmenekült onnan. A magyarok pedig utána rohantak, hogy felprédálják sátrait. Amikor a szultán ezt meglátta, őrjöngeni kezdett, és azt mondta, hogy forduljanak vissza és küzdjenek. És abban a felfordulásban, amelyben a magyarok prédálni akartak, azt mondják, hogy sze­mélyesen megölt egy magyart. Ez a magyar mellbe vágta őt, de nem sebesí­­tette meg. És mindkét fél bátran küzdött, hogy megmentsék az ágyúkat. És megint a magyarok verték meg a törököket. A szultán pedig őrjöngött a seregére, mert a janicsárok nem szálltak harcba, és megfenyegette a janicsáragát, hogy el­veszi az életét. A janicsáraga azonban azt mondta neki: „A janicsárok megsebesül­tek, és betegek a sebektől, kevesen marad­bm τις ex corr. bn πηκρά-πηκράμένος bo γιρήσήσουνε 151 Vö. Gyóni 70. 559

Next