Bakó Endre: Kiss Tamás - Kortársaink (Budapest, 1992)
A kiteljesedés könyvei
Hová megyek, ha mégis cementből lesz az ég is, tündéri ketrecemből, hazámból, Debrecenből? Az egekig érő betonkockák, panelek reális veszélyt hordoznak, a versalany menekülése a Hortobágyra azonban a fantázia játéka, aminek a Holdra röppenés sokszor megálmodott, megélt víziója vet véget. A szavak szerelmese egy József Attila-reminiszcenciával folytatja életművét: Almafa lenni bekerítetlen kertben Örökké csordogáló kút meredek hegyoldalon az volna jó. (Halhatatlanság) A vers, mint címe is jelzi, a halhatatlansággal osztozik, a költő inkább vállalja a használó, jótevő szerepét, mint amennyire vágyik a halhatatlanságra. A Vénülő Alastor pedig a fel nem talált tökéletesség után vet keresztet. A kötet utolsó költeményei nagyon változatosak tipológiai szempontból és hangnemüket tekintve is, találunk modern, reflexív verseket és zenei hatásokra törekvő darabokat, hangnemük a tárgyilagos analízistől a lemondáson át a derűs iróniáig terjed. Bata Imre méltán állította: „Nagy lírikus-nemzedék ez a »harmadik«, s ha van is közte nagyformátumú poéta meg kismester, valamennyi a magyar lírai kultúra első vonalába tartozik. Oda számít a debreceni Kiss Tamás is... ”133 Mi most a válogatott kötet legfrissebb verseit vettük szemügyre, a költészetével ismerkedő azonban az egész könyv alapján hozta meg esztétikai ítéletét. Nem véletlen, hogy a kritikusok egybehangzóan várták és jósolták, hogy ez a költészet újabb értékekkel fog gyarapodni. A Holdkikötő és a Móricz-életrajz kezdte meghozni számára az országos hírnevet és elismerést. 1979 októberében másodszor kapta meg 150