Bakó Endre: Kiss Tamás - Kortársaink (Budapest, 1992)

Elhúzódó pályakezdés

Kiss Tamás számára maradt a Napkelet, a Nagykunság és főleg a Közlöny, amelyben végzés után is publikált, egészen 1938-ig. Időközben végzett a teológián. Vágy képzetében egy csendes, nyu­godt, de nem a világtól elzárt parókia élt. Rövidesen kiderült azonban, hogy egy ilyen édeni helyhez nem könnyű hozzájutni. A teológiai tanul­mányok befejezése után segédlelkész Álmosdon, Kisújszálláson, Csök­­mőn, Váncsodon, s bár felszentelt lelkész volt, önálló parókiát nem kapott. Ebben közrejátszott az is, hogy fiziológiai okok miatt nem érezte alkalmasnak magát a szószéki szolgálatra. Ezért törekedett a vallásta­nári diploma megszerzésére. Nagyváradon, majd Debrecenben tanított, az államosítás után azonban „kivették alóla” az egyházi iskolát, papi szolgálatot viszont nem akart vállalni. Időközben diplomát szerzett bölcsészeiből magyar-történelem szakon, s az állami iskolát válasz­totta. Tréfás-komolyán szokta mondogatni, hogy nem ő hagyta el az egyházat, hanem az hagyta el őt. A költő ma is aktív tagja, sőt elnöke a debreceni Református Kollégium diákjaiból verbuválódott baráti kör­nek. Ami pedig református hitét illeti, azt Kiss Tamás sohasem tagadta meg, csak nem a dogmatikus, hanem a racionalista hívők fajtájából való ember, aki hitet és tudás össze tudott egyeztetni. Debreceni éveiből datálódott fiúi barátsága Vajthó Lászlóval, aki a maga fórumain szívesen szerepeltette a fiatal költőt, majd 1938-ban a Magyar írók című füzetek negyedik köteteként megjelentette Kiss Tamás Régi reggelek című verseskönyvét.14 Az elsőnél valamivel teste­sebb füzet verseit három ciklusba osztotta, s már a cikluscímek mutatják a költő határozott elmozdulását korábbi szubtilis világából a társadalmi valóság irányába (A kihűlő táj, Kunsági elégia, Vad kor ez itt). Az új kötetből egyre hitelesebben bontakozik ki a költői személyiség. Reme­kül jellemzi korábbi és akkori önmagát az Este felé című triptichon második versének első része: Meghasadt magányom magja. Bizony, én sokszor nagyonis magam voltam, s már azt hiszem, hogy túl vagyok magamon is. 26

Next