Bakó Endre: Kiss Tamás - Kortársaink (Budapest, 1992)
Bevezetés
mért s kinek szól, / csak hátgerincem borzongjon belé I... I Csak szép legyen...” Az új költők valóban a szépséget emelték trónra, még azok is, akik nagyobb affinitást mutattak a társadalmi problémák, a szociális igazságtalanságok iránt. Kiss Tamás is a szép vers megvalósítását tűzte ki életcéljául, ezért hiába keressük költészetében a nyers, impulzív kitöréseket, a plakátharsogást, a propagandisztikus hanghordozást vagy állásfoglalást, ő minden élményt, indulatot megszűrt a forma szűrőjén. Saját bevallása szerint nemzedéktársai közül Jékely Zoltán, Weöres Sándor, Toldalagi Pál, Takáts Gyula, Jankovich Ferenc, Rónai Mihály András, Rónay György, Horváth Béla, Szemlér Ferenc, Varró Dezső költészetét ismerte, figyelte, elemezte. Nincs hely arra, hogy szövegösszehasonlításokat végezzünk, pedig meglepő szemléleti egyezésekre, effektushasonlóságokra mutathatnánk rá. Kiss Tamás például Kunsági elégiát írt, Jékely Kalotaszegi elégiát, Takáts Gyula Szülőföldem, Jankovich Ferenc Ének a dombok között címmel foglalta össze elégikus tájélményét. A nemzedék minden tagjának van verse az őszről, októbernovember sivár látványáról, fázós, a lélekre visszaható hangulatáról, a vidéki vasútállomásokról, a magányos vasárnapokról, a fürdés aktusáról, másfelől a csavargókról és koldusokról stb. Képviláguk állandó motívuma a fa és a kutya mint emberi sorsok jelképe, Kiss Tamás Novemberi elégiájában a vén föld „köhögős kék párát fúj”, Toldalagi Pál Őszök című versében „Fanyar lilába, kékbe gyúlva lebegteti az őszi köd halotti mását”. Emitt lucskos az avar, a Toldalagi-versben lucsok a kerti ösvény. A két vers szerkezete (külső, természeti élmény - a versszubjektum hangulati azonosulása - szerelmi emlékek, illetve a kedves alakja mint késleltetés, ellenállás - végül a halál, az elmúlás víziója) rétegről rétegre megegyezik. Az már csak apró eltérés, hogy Toldalagi még össze is foglalja a helyzetet. Érdekes, hogy a harmadik nemzedék, jóllehet arról híres, hogy a költészet legfőbb tárgyának az elmagányosodott, a társadalomból kiszakadt embert, tehát a szubjektumot tekintette, mégis nagyra tartotta József Attilát. A generáció több tagja magas életkort élt meg, s öregségükre követendő elődjükké fogadták a második nemzedék tagjai közül Szabó Lőrincet, Illyés Gyulát is. 9