Bakó Endre: Kiss Tamás - Kortársaink (Budapest, 1992)
Az esszéíró és kritikus
költőivé formáló képességét, bámulatos eredetiségét, látásmódját, a zárkózottságból következő cinizmusát, a gúnyra való hajlandóságát, biblikus és keleti műveltségét, a realitás és a transzcendens iránti egyidejű fogékonyságát. A puritán Kiss Tamásnak feltűnt Weöres szerepjátszó kedve, próteuszi hajlama: „Stíluskészsége bámulatos, meglepően eredeti az önvizsgálatban... Én úgy gondolom, hogy Weöres Sándor első kötete egy remekbe foglalt prológus akar lenni, melynek minden strófája várja a maga nagyszerű továbbszövését.” Érdeklődésének horizontjába kezdetben Arany János, Tompa Mihály, Ady Endre, Nadányi Zoltán, Szabó Pál, Sinka István is beletartozott még az említetteken kívül, később József Attila, Veres Péter, Darvas József, Németh László munkássága vonzza folyamatosan, nem beszélve természetesen kortársairól, barátairól, Takáts Gyuláról, Jékely Zoltánról. Két megunhatatlan példaképe azonban Csokonai és Móricz Zsigmond lett, róluk s több debreceni illetőségű elődjéről, kortársáról szakadatlanul írta cikkeit. Imponálóan gazdag munkásságának csak kisebb hányada került kötetbe, a többi töredező újsághasábok és sárguló folyóiratoldalak papírsírjába van zárva. Első esztétikai-kritikai kötete, A lírai mű megközelítése61 tíz verselemzést foglal magába, Balassi, Csokonai, Petőfi, Arany, Ady, Babits, Tóth Árpád, Kosztolányi, József Attila és Juhász Ferenc egy-egy versét. A könyvecske elsősorban a középiskolai tanároknak és diákoknak kívánt segítséget nyújtani a verselemzéshez, egyáltalán az irodalom igényesebb, öntörvényű szemléletéhez, de a szerző versérzékenysége, esztétikai elemző-szintetizáló képessége s nem utolsó sorban korszerű irodalomértékelése folytán túlnőtt a tanügyi-pedagógiai érvényesség keretén, s a magyar kritikai irodalom eseményévé vált, amit a gyorsan kibocsátott második kiadás mindennél jobban bizonyít. A kisalakú, mindössze 157 oldalas kiadvány történelmi jelentősége az, hogy hadat üzent a sematikus verselemző szempontrendszernek, amelyen, sajnos, diákok tízezrei voltak kénytelenek felnőni. A magyar középiskolában ugyanis vagy két évtizeden át kizárólag a tartalmi megközelítés, az úgynevezett „eszmei mondanivaló” számonkérésének erőltetése, tehát a politikai mérlegelés jelentette a verselemzést. Kiss Tamás ezzel szemben a nyelvi és tartalmi elemek szinkronját, össze105