Bakó Endre: Kiss Tamás - Kortársaink (Budapest, 1992)
Az esszéíró és kritikus
cig. Az elemzés több, mint szövegmagyarázat, mert a vers egészére tekintettel van, nem egy-egy összefüggést, utalást, nevet világít meg (olykor nem ártana olyan fordulatokat, mint „Eb ura fakó, Ugocsa non coronat” érthetővé tenni), hanem a mélyebb összefüggéseket tudatosítja. Balassi Borivóknak való című versében azt tartja fontosnak, hogy „hol termett, honnan magasodott fel”. Lendületesen bizonyítja, hogy Balassi verse „a természetélmény első magyar megszólalása”, ugyanakkor a költő élménykincsét a humanista latin, olasz, német, lengyel, török, horvát stb. hatások is gazdagították. Főleg az összehasonlítások, kultúrtörténeti utalások közben - amint ezt Boros Dezső is megfigyelte63 - számos olyan fogalmat használ (csak ebben a tanulmányban: az olasz Cinquecento madonnás vagy a Loire menti kastélyok faunos tája, illetve: a Góngora nyomán szétáradó kultizmus, az euptuizmus cikomyás bombasztossága stb.), melyek kétségkívül meghaladják a diák, de még az átlagos tanár felkészültségét is. Ezt azonban tekintsük pedagógiai-módszertani szeplőnek s ne irodalmi fogyatékosságnak, hiszen az összehasonlítások általában tényeket és értékeket világítanak meg, emelnek ki. Kiss Tamás elvétve esik abba a hibába, hogy egy vers kapcsán mindent megkíséreljen elmondani, tehát életrajzi hátteret, motívumkincset, stílustörténetet stb., hiszen akkor nehezen tudná újraforrasztani a szétszedett egész darabjait. Szablyár Ferenc jegyzi meg: „ha sok a filológiai kitérő, az irodalomtörténeti epizód, a műelemzés sodra lelassul, a hangulat széttöredezik. Ezért tartom túlméretezettnek Balassi versénél az angol, francia, olasz, latin, spanyol rokonság nyomozását, Arany Ősszel című költeményénél az életrajzi részt, Csokonainál az érzelmi, hangulati, formai fejlődés szálainak követését, József Attilánál a terjedelmes tájszemléleti visszatekintést...”64 A Miért szép? sorozat verselemzéseinek ismeretében aligha fogadhatjuk el kommentár nélkül Szablyár minősítését, a Kiss Tamás elemzéseiben rendszer van, azok pedig (tisztelet a kivételnek) rendkívül távoli kapcsolatokat asszociáló, szubjektív széljegyzetek, legtöbbször az írói fantázia szárnyalásai s mint ilyenek, aligha szolgálhatnak modellként egy-egy vers értelmi-érzelmi-stilisztikai megközelítéséhez. Gábor István hangoztatja, milyen kiváló a Szeptember végén elemzése, „a stilisztikai nyomozás valósággal a regény izgalmával hat”, ám fanyalog is: „Csokonai 107