Bakó Endre: Kiss Tamás - Kortársaink (Budapest, 1992)

Bevezetés

Eddig kellőképpen föl nem tárt irodalomtörténeti tény, hogy a har­madik nemzedék felnövekedését, érvényesülését beárnyékolta a máso­dik generáció. A tüzetes vizsgálódásnak többek között számolnia kell a rendkívül erős egyéniségjegyekkel (Erdélyi, Illyés, Szabó Lőrinc, József Attila), másrészt a költői életművek irányteremtő erejével, végül erőteljes társadalmi és nem csupán esztétikai hatásával. A harmadik nemzedék egységét Babits Mihály értelmezése szerint kell elképzelnünk, tudniillik ahány költő, megannyi külön arc, szemé­lyiség. A társadalmi, alkati különbségek végül elvezettek oda, hogy a nemzedék egyes tagjainak pályaízelődései, életútjai nagyon divergen­sek. Néhányan még a fasizmus áldozatai lettek, mások a negyvenes­ötvenes évek hősei, ismét mások ezeket az éveket alaposan megszen­vedték. Ezek a tények is mutatják, hogy az egység elsősorban a művészi hajlamok felől nézve nyilvánult meg. Kiss Tamás rendszeres előtanulmányok után, fejlett mesterségbeli tudással és választékos ízléssel lépett az irodalom fórumaira. Nyelveket tudott, a világlírát - különösen a francia és német impresszionistákat, romantikusokat - kitűnően ismerte, a magyar inspirációkat pedig, nem­zedéktársaihoz hasonlóan, Ady, Babits, Kosztolányi és Tóth Árpád köl­tészetéből merítette. Nem volt lázadó sem politikai, sem esztétikai érte­lemben, rá is jellemző az a „tartózkodó elegancia” és artisztikus igé­nyesség, melyről Vas István beszél. Kisújszálláson debütált, 1930-tól kezdve jelentek meg költeményei, 1934-ben már verseskönyvvel jelentkezett - Debrecenben. Jó sorsa ugyanis a debreceni egyetemre vitte, ahol teológiát és filozófiát, később bölcsészetet tanult. Vidéken élt egész életében, a fővárosi mozgalmak­ban nem vehetett részt, pedig az nagyobb nyomatékot adott volna költé­szetének. A debreceni irodalmi életben, így a folyóirat-alapítási kísérle­tekben is buzgólkodott. A harmincas években ezek a labilis keretek, kérészéletű vállalkozások is szerény lehetőséget szolgáltattak néhány kortárs-barát szerepeltetéséhez. Kiss Tamás közvetítésével jelentek meg debreceni folyóiratokban Jékely Zoltán-, Takáts Gyula- és Weöres Sándor-költemények. Ő maga a Nyugatban, a Napkeletben, a Válasz­ban, a Kelet Népében, a Protestáns Szemlében publikált, leginkább azonban a Közlönyben, a teológusok lapjában. Megállapíthatjuk, hogy 10

Next