Bakó Endre: Kiss Tamás - Kortársaink (Budapest, 1992)
Elhúzódó pályakezdés
ha véres szivüket / lógatnák kesztyűs, hideg kezükben.” A vers végén így kiált fel: „Óh ma mindenki süket / s szavam a hideg hóba hull” (Köd). E korai vers képanyagának érdekessége az expresszionista hangütésen kívül az, hogy a ködöt némberhez hasonlítja. A köd József Attila képzetében is nőnemű: „S a köd szoptatós melle buggyan” (Ritkás erdő alatt). Több költemény címe is jelzi bölcselkedő hajlamát, útkeresését, a hit és hitetlenség belső harcát: Vergődés, Óh, percek, tűnők s visszatérők, Óh, szivem: Nyugtalanság, Az unalom meditációja, Bölcsesség, A Szépség és magunk stb. Gyakran használ filozófiai kategóriákat és fogalmakat, rendszerint nagybetűvel írva: Isten, Lélek, Halál (Ablak), Erény, Bűn, Semmi (Vergődés), Idő (Óh, percek...), Énem, Isten, Hit, Sátán, Anyag (Óh, szivem...), Ember, Elme, Én, Végtelen (Bölcsesség), Örök egy, Szépség, ízlés, Végtelen, Eloszthatatlan (A Szépség és magunk), Lélek, Végtelen, Vágy (Örök vágy vagy) stb. Korán felfedezi az anyag és a tudat dialektikus ellentmondását, a gondolat viszonylagos önállóságát és szubjektív realitását (Esteledik). Már Csokonai nagy verse, a Marosvásárhelyi gondolatok a minden változik, a pantha rhei gondolatából indul ki. Az emberi haladás hitvallója, a cselekvő ember szólal meg benne, aki nem esik a mechanikus materializmus fogságába, nem azt kutatja, hogy van-e a mozgásnak értelme, mert a mozgást magát a létezés egyik legfontosabb axiómájának tekinti. Akárcsak Kiss Tamás, akinél az állandó változás, az idő félelmes múlása kitüntetett témává vált már pályája kezdetén. Megsejti az egység relativitását, az egymást kölcsönösen kizáró ellentétek harcának állandóságát, s abszolutizálja a mozgást magát: Mert minden él, ami nyugtalan, meg nem áll egy percre semmi sem egy porszem sem, mely az uttalanutakra hull, meg nem pihen, hanem ezer kis darabra tör el s együtt forog szülőanyjával: a Földdel. 20