Bakó Endre: Kiss Tamás - Kortársaink (Budapest, 1992)
Elhúzódó pályakezdés
megcirógatja a cica. Érdekes megfigyelni a vers filmes látásmódját: már messziről integet a ház, dalol a keskeny, részeg utca, megmozdul a tarka kalapú szilvafa - ez totálplán. Kinyitja a kaput, a kert üres, a tehenet csak sejti az istálló felől, ez középkép. Az udvar mélyéből felé tart az édesapja, mellélopódzik a cica - ez pedig a közelkép, premier plán. A cicával való találkozás az idill tetőpontja, ám Kiss Tamás, ha nem is heinei csattanóval, de visszavon valamit a teljes súlytalanságból: Lehajtok hozzá: visszasimítom (s távolról, mint szelíd üzenet) eszembe jut egy sápadtarcú lány. A hiány jelzése azonban nem oszlatja el az idill párás, opálos hangulatát, nem elidegenítő effektus, csak motívumgazdagftó művészi fogás. A környezet leírása, megelevenítése Kiss Tamás zsánerképfestő képességét és a paraszti világgal rokonszenvező szemléletét is hordozza. Utaltunk a Tejet iszom prousti gyökerére, amely lehet ösztönös vagy tudatos. Maga a tejivás nem idill, de „A reggeli tejeskávé íze annak a szép időnek tétova reménységét hozza, amely réges-rég, amikor még egy fehér, pasztell árnyalatú, redőzött porceláncsésze, szinte maga is megmerevedett tej, volt a kezünkben...”10 Vagyis az író két különböző tárgyat ragad meg, megállapítja kapcsolatukat, és művészi formába fogja őket - ez történt világirodalmi méretekben Proust művészetében, ez a versteremtő technika szervezi verssé Kiss Tamás érzésgondolatát, amelyben ugyanúgy az érzékelés és az emlékek hozzák létre a művészi realitást, mint a korszakalkotó francia író regényében. A versszubjektum tejet iszik, és közben visszalép a gyerekkor, a szülői ház világába. Az egész kötetre pillantva megállapíthatjuk, hogy Kiss Tamás korai költészetéből hiányzik az életszerűség, a közvetlenség, a költő gondolativá szublimált világot teremt, s ezzel a Nyugat második nemzedékének expresszív, tárgyias lírája felett (Szabó Lőrinc, József Attila, Erdélyi József stb.) visszanyúlik az első nemzedék század eleji költészetéhez, azt folytatja a maga módján. Hiányzik a versekből a korfestés, a társadalmi meghatározottság, a szociális szenvedély. Jól látta Harsányi István: „Kiss Tamás bonyolultabb, elvontabb, kissé vadabb, ziláltabb 22