Bakó Endre: Kiss Tamás - Kortársaink (Budapest, 1992)
Elhúzódó pályakezdés
s maholnap felfal egy marék parázs, gúnyos nyelvét öltve csontjaidra. A kötet középpontjában érzésünk szerint a háromrészes Kunsági elégia áll. Olyan versek környezetében, mint a Békés megérkezés, a Vasárnap, a Kutyanóta, Este a tanyák közt, Rapszódia, Esti disszonancia, Vad kor ez itt. E versek alapján teljes joggal állítja Pomogáts Béla,16 hogy Kiss Tamás a népi mozgalom eszmei vonzásába került. „Illyés Gyulához, Erdélyi Józsefhez, Sinka Istvánhoz és Jankovich Ferenchez hasonlóan adott hírt a dolgozó parasztság nehéz sorsáról, s fejezte ki a felszabadulás vágyát, a falu népének törekvéseit.” Bár életképeket, portréverseket, lírai szociográfiát nem írt, a néppel, az övéivel teljes azonosulást vállalt. A Békés megérkezés az egyik példa erre. „Minálunk eddig tart az út” - tudniillik a temetőig, amely azonban távolról sem tölti el babonás félelemmel, hiszen „szépnagymama” mosolyog benne. Meglépi a legelőt, szülők, rokonok fogadják, iszik, jóllakik, s a családi kör párás melegében valósággal átalakul, visszavedlik: „Levetem, mint bábját a lepke / gyúródott úri álruhám.” A Vasárnap háromrészes vers az őszről, a zord idő közeledtéről. A középső rész József Attila-i hangvételű és tömörségű: Csendes vidék. Kocsim kattog csak, meg a szívem. - Az emberek is csendesek most: dohányt morzsolnak a kemény zsellér-tenyerek: odabenn krumpli, hagyma-szag, kés csillan kemény csizmaszáron; nyűtt erekben megbú a nyomor, mint drótban az áram. Már az első versben ott feszül a leíró elemek mögött a líra: „szorong a hűvös dér alatt / a késő októberi táj.” Egy másik lírai megjegyzés: „harc dúlt itt: kinnhagyott tökök / a jelek - bomló koponyák.” A középső versben a tájleírás megtelik személyes mondandókkal. József 30