Bakó Endre: Kiss Tamás - Kortársaink (Budapest, 1992)
Elhúzódó pályakezdés
matizációja különösen emlékeztet a középkori költészet, például Villon halál-érdeklődésére. írt néhány vallásos verset is életében, de köteteibe mindössze egyet vett föl, az is egy néger egyházi ének parafrázisa (Ajtódon kopog valaki). Sőtér István így jellemezte ezt a nemzedéket: „A fiatal nemzedék gyanakvóan és kétkedőn nézi az előtte folyó kísérleteket, és úgy érzi: egy megszállott vers több szociális lelkiismeretet képvisel, mint kétívnyi falukutató tanulmány.”18 Ez a megállapítás Kiss Tamásra vonatkoztatva csak részben állja meg a helyét. Mindenekelőtt azért, mert a fiatal költő Arany János-i alkat: komoly, puritán egyéniség, akiben természetesen élt önmaga megmutatásának vágya, de a közösségi szempontokat mindenkor az individuális érdekek fölé helyezte a művészetben is! Felelősségteljesen gondolkodó ember, aki azonosulni kívánt elsősorban a parasztsággal, amelynek körében hivatásszerűen lelki és kulturális nevelőmunkát végzett. Ösztönösen élt benne a harmónia mint megvalósítandó művészeszmény. Valószínűleg ez tartotta vissza minden szélsőséges cselekvéstől és irodalmi stílustól. Költészetét az avantgárd nem érintette meg, sokáig a szabadvers lehetőségei is hidegen hagyták, akárcsak Tóth Árpádot. A Régi reggelek minden verse rímes vagy szabályos időmértékes darab, a költő a hagyományos lírai formanyelven beszél, a Nyugat első nemzedékének klasszicizáló stílusában. József Attila hatása tehát lényegileg gazdagította Kiss Tamás költészetét, tartalmilag és formailag egyaránt. Nem lett belőle forradalmár, ez a mentalitás távol állott lelki alkatától, de megerősítette azt az empirikus felismerését, hogy vad korban él, amely a nemzetalkotó parasztságot és munkásságot leigázza, az értelmiséget pedig mesével altatja, hazug ideológiával csitítja lelkiismeretét. József Attilától a legfontosabbat leste el: a bátor, meghökkentő, távoli asszociációkon alapuló költői képalkotást. Hadd álljon itt néhány példa Kiss Tamás verseiből, a József Attila-helyek utalásait mellőzve: „Az ég vize, lásd, már csak / gyengekék, ködös oldat” (A kihűlő táj), „A fürge halász visszabújt, / mint a meghátrált gondolat” (Vasárnap), „Te pontos törvényű világ” vagy „Mesék fogytán el-elbolyongok” (Kunsági elégia), „Engem még csi37