Bakó Endre: Kiss Tamás - Kortársaink (Budapest, 1992)
A megismételt pályakezdés
nosztalgiája a saját gyötrelmes harcaiból is épülő, számára már meg nem érthető nagyszerű új világ után.”32 Várkonyi Nagy Béla „szép, erős versnek” nevezi,33 Gál József „nagy nyitó versnek” mondja,34 Kardos Pál szerint „az Aranykor nagyon rokonszenves, bizakodó eszmeiségével is prédikációvá hígul”.35 A tanító szándék folytatódik az Intelem című epigrammával is, mely a köznapi dolgokra hívja fel a figyelmet: hitelét veszti az a költő, aki mindig „nagy” dolgokkal foglalkozik, tervszerűen alkot, nem hallgat a szív szavára. A Zsoltár is az önmeghatározó, hitvallást tevő költemények sorába tartozik, az egyensúlyt, a harmóniát, a termő békét, a rendet keresi, nem a pénzt, nem a támaszt, nem a nyugalmat s nem a félelem adta fegyelmet. Hitet tesz a kozmikus emberség mellett, s elveti az erőszakot: Mért néznétek ezért engem botor álmodozónak, hisz tudom én már rég, hol a helyem. Persze nem csupán konkrét történelmi jóslásról van szó, az emberi szemléletnek sajátja, hogy nemcsak azzal él, ami van, hanem azzal is, ami lesz. „Csak ami jön, az az igaz.” Ez a József Attila gondolatát követő megfogalmazás az ember tervező, célokat kitűző alaptulajdonságában, mondhatnánk, nembeliségében gyökerezik. Ha ez öncsalás, akkor öncsalás - a változás állandósága közepette - maga az élet is, miként a csikók futása (Csikók futása). A Gondolat című versnek a békevágy, az erőszaknélküliség, az antimilitarizmus a hajtómotorja. Az élet tanítómestere, a történelem azt példázza, hogy hiába minden fegyver, ágyú, tank és a többi: „Felkél lánctalpatok alatt / a halhatatlan gondolat.” A költőben semmi szkepszis nem él az antropológiai bizonyosságtételezésekkel szemben, hisz a gondolat, a költészet hatalmában, a művészi szó erkölcsnemesítő erejében. Ennek a meggyőződésnek ad hangot az Emberré lenni című vers is. Az angyallal birkózó Jákób, a tüzet lopó Prométheusz nyomába - „habár fegyvert szorít keze / de szűköl, fél az ember” - csak a költők léphetnek: 64