Bakonyi István: Bella István - Kortársaink (Budapest, 2001)
Az ifjúság múzeuma
Az ifjúság múzeuma Ez a „gyökerekben élő” költészet három esztendővel később meghozta az újabb eredményt, Az ifjúság múzeuma című második kötetet. Ha korábban szót ejtettünk a környező világ változásairól, akkor most különösen érdekes jeleznünk egy-két vonatkozást. Hiszen ezekben az években zajlanak le itthon s külföldön is azok az események, amelyekről azóta oly sok szó esett. Természetesen 1968-ra, illetve közvetlen előzményeire s a következményekre kell gondolnunk. S ha igaz az a közhely, hogy egy költő pályáján nem is az első, hanem a második könyv az igazi próbakő, akkor különösen fontos figyelnünk ezen változások és a líra belvilágának viszonyára. Kabdebó Lóránt éppen azt hangsúlyozza, hogy Ágh István és Ratkó József második kötetével szemben Az ifjúság múzeumának szerzője „a jelenidőnek a költője.”21 Ezt sugallja mindjárt az első hangütés, a Hát itt vagyok, itt vagyok újra kezdetű, önálló cím nélküli vers is. Az állandó jelenlét igényét önti formába Bella, követvén az elsőkötet ebbéli példáját, hiszen ott is a többitől elkülönülő, címtelen művel kezdődött a versek sora. Az ifjúi lendület és tenni akarás vágyát fogalmazza meg, egyéb nagyívű vágyakkal: „Jó volna, amíg künn a föld / zúg, hánytorog, / hinni, a világ anyaöl. / S még nem vagyok.” (Kiemelés tőlem - B. I.) A kötet ezt követően négy ciklusra tagolódik. Az első a könyv címét adó, a második a Tél van, a harmadik a Márta, a negyedik a Füstöl a szó. Pontos, a lényeget példásan megragadó címek. A kötetet értékelő kritika alapjaiban megegyezik abban, hogy fontos változásokat figyelhetünk meg a Szaggatott világhoz képest. Van, aki a tematikai és formai gazdagodást, „a dal korábbi hegemóniájának megszűntét”22 konstatálja, s van, aki azt úja, hogy „.. .az alapvetően pozitív értékű ifjúság válik múlttá.. .’,23 Az első kötethez képest szinte mindenki többletet vél fölfedezni, sőt, a már idézett korabeli Kabdebó-kritikában egyenesen azt találjuk, hogy 21