Balassa Péter: Magatartások találkozója - Balassa Péter Művei 4. (Budapest, 2007)
Hiba, lehetőségek
Hiba, lehetőségek Vendégszöveg a Bródy-díj 2000. évi átadása alkalmából A Naplómmal kettesben című, felkavaró és helyenként elementáris könyv, az idei pályadíjas első kötet 138. oldalán olvasom: „Október 2. Este a tévében Kedvesem kedvenc versét szavalták. József Attila: Nagyon fáj. ” Jusztin Harsona/Pásty Júlia könyvének olvasása mellett aznap egyebeket is nézegetek, és egy tanulmány lábjegyzete nyomán rábukkanok a Szép Szó 1938. január-februári, József Attila emlékének szánt különszámában egy írásra: Nagyon fáj. Alcíme: Az egyetlen teher: az Elet. József Attila emlékeztet magamra. Irta Móricz Zsigmond. Alábbiakban erre a naiv, erős és igaz, de nem szép és helyenként meghökkentő hevenyészettséggel megírt szövegre szeretnék hivatkozni. Úgy gondolom, hogy ily módon talán közösen a méltán megjutalmazott idei pályamű rejtélyes és kevésbé rejtélyes rokonsági körébe léphetünk. A naiv okosság rejtélyes körébe. Nem azért választottam ezt a formáját a vendégtől joggal elvárt épületes vagy éppen leépítő, kijózanító elmélkedésnek, mert rosszkedvet szeretnék árasztani, vagy mert szívesebben megúsznám saját gondolatok megszövegezése nélkül ezt a megtisztelő vendégséget, hanem azért, mert nem tudok jobb referenciát ennél a Móricz-szövegnél, éppen a mai alkalomra. Már csak azért sem, mert helyenként egyáltalán nem profi, nem úgynevezett jó szövegről van szó (ahogy ez Móricznál eléggé gyakran előfordul, bár egyre inkább nyilvánvaló, hogy: volt ezzel a hibássággal valami naivitásban hagyott, nem okvetlenül tudatos mondandója, amelynek nem egy* Elhangzott 2000. december 8-án Budapesten a Centrál kávéházban. 127