Balassa Péter: Magatartások találkozója - Balassa Péter Művei 4. (Budapest, 2007)

Hiba, lehetőségek

Hiba, lehetőségek Vendégszöveg a Bródy-díj 2000. évi átadása alkalmából A Naplómmal kettesben című, felkavaró és helyenként elementáris könyv, az idei pályadíjas első kötet 138. oldalán olvasom: „Október 2. Este a tévében Kedvesem kedvenc versét szavalták. József Attila: Nagyon fáj. ” Jusztin Harsona/Pásty Júlia könyvének olvasása mellett aznap egyebeket is nézegetek, és egy tanulmány lábjegyzete nyomán rá­bukkanok a Szép Szó 1938. január-februári, József Attila emlékének szánt különszámában egy írásra: Nagyon fáj. Alcíme: Az egyetlen teher: az Elet. József Attila emlékeztet magamra. Irta Móricz Zsigmond. Alábbiak­ban erre a naiv, erős és igaz, de nem szép és helyenként meghökkentő hevenyészettséggel megírt szövegre szeretnék hivatkozni. Úgy gon­dolom, hogy ily módon talán közösen a méltán megjutalmazott idei pályamű rejtélyes és kevésbé rejtélyes rokonsági körébe léphetünk. A naiv okosság rejtélyes körébe. Nem azért választottam ezt a formáját a vendégtől joggal elvárt épületes vagy éppen leépítő, kijózanító elmél­kedésnek, mert rosszkedvet szeretnék árasztani, vagy mert szíveseb­ben megúsznám saját gondolatok megszövegezése nélkül ezt a meg­tisztelő vendégséget, hanem azért, mert nem tudok jobb referenciát ennél a Móricz-szövegnél, éppen a mai alkalomra. Már csak azért sem, mert helyenként egyáltalán nem profi, nem úgynevezett jó szövegről van szó (ahogy ez Móricznál eléggé gyakran előfordul, bár egyre in­kább nyilvánvaló, hogy: volt ezzel a hibássággal valami naivitásban hagyott, nem okvetlenül tudatos mondandója, amelynek nem egy­* Elhangzott 2000. december 8-án Budapesten a Centrál kávéházban. 127

Next