Bartis Attila: A séta - JAK-füzetek 76. (Budapest, 1995)
Olvasó! Már kezedbe vetted ezt a könyvet. Kérlek, lapozz bele most, és olvass el három mondatot. A sétáknak gyógyereje van. Már-már varázs. Egy erős séta évekkel hosszabbíthatja meg a sétálók, sőt, a helyszín életét. Ilyen értelemben A séta nemcsak regény, hanem séta is. Gyógyerő. A betegség pedig nem más, mint a hanyatlás. A hanyatlásról és a hanyatlás ellen szól A séta. Volt hajdan egy birodalom, melynek a romjain élünk. Aranykora ezüstkor volt, ezüstkora vaskor. Pusztulása látszólag végleges, tárgyai ránkmaradtak, emberei majdnem mindig meghaltak. Emberei voltak Freud, Kafka, Hitler, Bartók. De mit mond így együtt e négy leghíresebb? Semmit. Tárgyaik voltak legyezők, felöltők, pisztolyok, zongorák. Alig több, mint a semmi. De elég négy fürdőhely neve, és azonnal előttünk van egy birodalom Marienbadtól Tusnádig és Abbáziától O-Tátrafüredig. A séta egyik színtere fürdőhely, de nem a fürdőhelyek aranykorában. hanem jóval később, valamikor 1968 és 1992 között. Bartis Attila nemzedékének gyerekkorában haltak meg sorra azok, akik még látták legalább az ezüstkort. A késő műanyagkor írója most illendően eltemeti őket.. A séta talán az első regény, ami megteszi ezt a gesztust.