Bartis Attila: A séta - JAK-füzetek 76. (Budapest, 1995)

Olvasó! Már kezedbe vetted ezt a könyvet. Kérlek, lapozz bele most, és olvass el három monda­tot. A sétáknak gyógyereje van. Már-már varázs. Egy erős séta évekkel hosszabbíthatja meg a sétálók, sőt, a helyszín életét. Ilyen értelemben A séta nemcsak regény, hanem séta is. Gyógyerő. A beteg­ség pedig nem más, mint a hanyat­lás. A hanyatlásról és a hanyatlás ellen szól A séta. Volt hajdan egy birodalom, melynek a romjain élünk. Aranykora ezüstkor volt, ezüstkora vaskor. Pusztulása látszó­lag végleges, tárgyai ránkmaradtak, emberei majdnem mindig meghal­tak. Emberei voltak Freud, Kafka, Hitler, Bartók. De mit mond így együtt e négy leghíresebb? Semmit. Tárgyaik voltak legyezők, felöltők, pisztolyok, zongorák. Alig több, mint a semmi. De elég négy fürdő­hely neve, és azonnal előttünk van egy birodalom Marienbadtól Tus­­nádig és Abbáziától O-Tátrafüredig. A séta egyik színtere fürdőhely, de nem a fürdőhelyek aranykorá­ban. hanem jóval később, valami­kor 1968 és 1992 között. Bartis Attila nemzedékének gyerekkorá­ban haltak meg sorra azok, akik még látták legalább az ezüstkort. A késő műanyagkor írója most illendően eltemeti őket.. A séta talán az első regény, ami megteszi ezt a gesztust.

Next