Boka László: Peremek és középpontok (Budapest, 2018)
Egyének és kapcsolati hálók
234 Egyének és kapcsolati hálók ő viszont (továbbra is generációkban gondolkodva ugyan, de) portrévázlataiban12 erős egyéniségeket is kiemelt, akik képesek kortársi követőket, egész költőnemzedékeket is toborozni.13 Lőcsei Péter hívta fel rá a figyelmet, hogy a legifjabb költőgeneráció a hazai és az „utódállamokban”14 működő lapok sokaságában szerepelhetett ezekben az években. „Az előttük megnyíló folyóiratokat egymásnak is ajánlották. Leveleikben feltűnik a Tiszántúli Figyelő, a Számadás, az Argonauták, a Keresztmetszet, a Szivárvány, a Tükör, a Válasz, az Erdélyi Helikon, a Pásztortűz, a Perspektíva, a Névtelen Jegyző, a Kelet Népe, a Szép Szó, az Álláspont, a Fórum, a Magyar Minerva, az írott Kő és a Sorsunk; némelyik éppen a bírálat tárgyaként.”15 E névsor, bár önmagában is rangos, és a tág publikálási lehetőségeken túl jelentős vitafórumokként is értelmezhető, ugyanakkor az is megfontolásra méltó, hogy e tucatnyi fórum nem egyenlő a nemzedéki zászlóbontással. „A rangosabb kiadványok többsége továbbra is a fővárosban jelent meg. A vidéki tervek némelyike meg sem valósulhatott; másik felük rövid ideig élt vagy provinciális maradt.”16 Az „unokák” termését vizsgáló Babits - a Vajda János Társaság 1934-es antológiája1 és az azt bírálók kapcsán — szintén korosztályi értékelést nyújtott, midőn úgy vélte, hogy az amúgy nagyon heterogén költői termésben a szerzők java a Nyugat első két nemzedékének már kitaposott útján indult el. Későbbi értékelésében is egyedül Weörest emelte ki, mint akitől az olvasók még számíthatnak újra, pozitív meglepetésre. Halász Gábornak, a „bátyjak” generációjának képviseletében mondott szigorú bírálatát18 ugyanis bizonyos ponton túlzónak gondolhatta. Gesztusa és részben szóhasználata is (Weöres kivételes, különös tehetségét említve) azonos volt azzal, ahogyan egykoron Osvát tette mindezt ővele, emlékezetes csillagos jegyzetében, 1908 őszén. Talán ezért is, az ifjak közül 12 Utóbbiakról lásd részletesebben Rózsafalvi Zsuzsanna, A portré alakvariánsai Schöpflin Aladár életművében, Budapest, Ráció, 2013. 13 Az ő említett irodalomtörténeti munkájában az origó továbbra is Ady Endre maradt. 14 A kifejezést Szerb Antal használja ismert irodalomtörténetében. 15 Lőcsei Péter, Tükröződések. Jékely Zoltán, Weöres Sándor és a „botcsinálta nemzedék”, in Palkó Gábor—Péterfy Sarolt (szerk.), „Csillagtoronyban”. Tanulmányok Jékely Zoltánról, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2014 (PIM Studiolo), 56—57. 16 Uo. 17 Vö. Új magyar lira. Kortárs költők versei, kiad. Kárpáti Aurél, Budapest, Vajda János Társaság, 1934. A kötetben Jékely és Weöres mellett többek között József Attila, Radnóti Miklós, Toldalagi Pál, Vas István és Zelk Zoltán is szerepel. 18 Halász Gábor, A líra ellenforradalma, Nyugat, 1937,1. sz., 293-298.