Boka László: Peremek és középpontok (Budapest, 2018)
Rosták, emlékezetek, hézagok
Predestináció és utóélet A József Attila-kánon néhány vonásáról a recepció tükrében1 Az irodalomnak mindig is voltak ünnepei. Az ünnep maga, mint tudjuk, nemcsak jó, de feltétlen szükséges is: elsősorban lelkileg az, s ilyen értelemben elsődlegesen nem magának a mindenkori ünnepeknek... Milyen ünnep lehet tehát egy irodalmi centenárium? Mennyiben lehet bensőséges, mértéktartó, igazi ünnep, s mennyiben csap át kultikussá, hódolatteljessé, vagy mennyiben marad meg csupán formálisan életrajzi adatok, dátumok fölemlegetésénél? A költészet napja vajon a költészetről magáról szól-e még? Ha máris előreszaladnék, azt mondanám, egy centenárium kapcsán fókuszpontba kerülő életmű ünnepén a legfontosabb talán a mérték lehet, azaz az egyensúly a két komponens között. No és persze az ünnepelt szerzőn túl valahol az olvasás és az újraolvasás, az (újra) fel fedezés öröme, az a belső kapcsolat, amely befogadóként köztem s a szövegek közt húzódik, alakul, s amihez nem szükséges sem piros szőnyeg, sem ünnepi beszéd, még alkalom sem. Csak a bensőséges műélvezet. A mindennapok valódi, és nem ww-élvezete, hogy Kálmán C. Györgyöt parafrazeáljam.2 Ha a József Attila-i kimeríthetetlennek tűnő oeuvre és szöveguniverzum felé közelítünk, az írásom címében szereplő két fogalom mindjárt tisztázásra szorul. Az első József Attila életrajzára, életútjára, a második inkább (hányatott?) életművére lenne hivatott összpontosítani. A kettő szétválasztása, akármennyire is érzett a közelmúlt irodalomtörténete, irodalomtörténet-írása - elsősorban az irodalomelméleti iskolák újabb értelmezői gyakorlata által — késztetést ezek kereteinek átfogalmazására, mindeddig aligha sikerült. A kisajátító irodalompolitikai tézisek, a korszakhoz kötött, majd azokon átívelő líratörténeti hely, valamint a 1 Jelen írás eredeti formájában ünnepi előadásként hangzott el Kolozsváron, a Születésnapomra című emlékrendezvényen, 2005 áprilisában. 2 Vő. Kálmán C. György, Mű- és valódi élvezetek, Pécs, Jelenkor, 2002.