Boka László: Peremek és középpontok (Budapest, 2018)
Rosták, emlékezetek, hézagok
Predestináció és utóélet 257 tott vonásait is beemelte a kezdeti, közvéleményt formáló, kialakítandó képbe. Az eredetileg cím nélküli Curriculum vitae is itt volt először olvasható! (És innentől kezdve vált az összes életművel inkább csak életrajzi szinten foglalkozó írás origójává.) Külön érdekesség, hogy a Szép Szónak volt egy alig két hónappal későbbi, szerényebb emlékszáma is, amely Ignotus József Attila verse című írását is hozta, de a legelső összeállítás, amely verseket és tanulmányokat egyaránt publikált a költő halála alkalmából, tulajdonképpen az akkor elcsatolt területeken született, minthogy az a kolozsvári Korunk januári száma volt.12 Az irodalmi berkeken túl ugyanakkor, a harmincas évekre jellemző hármas pilléreken a konzervatív, a szocialista és a népi tábor is igyekezett tisztázni önmagát és a maga József Attila-képét. Tverdota György, aki egy egész könyvet szentelt a költő körüli kultusznak, a József Attila-kritika offenzív jellegét éppen abban látta, hogy ez a „dicsérő beszédet gáncsoló beszéddel” egészítette ki. Azaz, hogy hívei „nem elégedtek meg azzal, hogy szerényen hozzájáruljanak a halott halhatatlan hírének kialakításához, hanem egy tetemrehívás ürügyén nyomban normává szilárdították az életmű klasszikus voltának tételét, amelytől eltérni megbélyegzést vont maga után”.13A megrendülést azonnal a vádaskodások sora követte tehát, a cikkáradatnak viszont megvolt a maga felhajtó ereje is. Másfél évvel a Nagyon fáj igencsak lehangoló fogadtatása, mondhatni kudarca után a Cserépfalvi-kiadás révén a teljesebb életművel is szembesülő szélesebb irodalmi közvélemény soraiban a József Attila-versek immár valós elismerésnek örvendhettek. A jelképesnek is tekinthető Ignotus Pál-féle nekrológbeli kezdősor: „Barátom volt, nem ismertem”,14 jól jellemzi ugyanakkor a korabeli egész írótársadalmat, s benne azt, hogy azok, akik talán a legközelebb álltak személyéhez, sem ismerték (f)el minden esetben költői zsenialitását. Kortárs értekezők, mint például a Nyugat második nemzedékéhez tartozó, humanista Halász Gábor vagy a két világégés közti polgári demokratikus értékeket a hazai publicisztikában is őrző alkotó Bálint György, később már „a fájdalom zsenijének” vagy „az értelem vértanújának” 12 Lásd a Korunk, 1938, x. sz., amelyben többek közt Faludy György, Salamon Ernő, Berda József és Méliusz József versei, Déry emlékezése-búcsúztatója, Remenyik Zsigmond furcsa, felidéző, búsuló, s mindenkire átkokat szóró írása volt olvasható; illetve lásd még Kortársak József Attiláról, i. m., II, 928-943. 13 Tverdota György, A komor fóltámadás titka. A József Attila-kultusz születése, Budapest, Pannonica, 1998,150. 14 Ignotus Pál, Költő és a halál, Szép Szó, 1938, I, 58; Rába György, Csönd-herceg és a nikkel szamovár, Budapest, Szépirodalmi, 1986, 227.