Boka László: Peremek és középpontok. Tanulmányok a 20. század első felének magyar irodalmáról (Budapest, 2018)

Rosták, emlékezetek, hézagok

260 Rosták, emlékezetek, hézagok folyamatosságának a szembeötlő hiánya. (Ne feledkezzünk meg kultusz esetén a Passióval való analógiákról, szenvedésről és önfeláldozásról sem.) Az önéletrajzi leírás az említett szövegben 1929-től megszakad, s a huszonnegyedik életéve után az azt követő nyolc évről, tehát éppen alkotó-kiteljesedő korszakáról tanúskodva, mindössze egyetlen rövid mondat árválkodik benne: „Ezóta írásaimból élek.” Az újabb szakirodalom általában a költő és a szerkesztő társadalmi státusának a kibékíthetetlenségében, József Attila számára élet és költészet, foglalkozás és hivatás közt húzódó kompromisszumoknak a megvalósíthatatlanságában értel­mezi mindezt. A tudatosan rajzolt önarckép, amit az utókorra testált, nem maradhatott tehát kívül semmilyen irodalomtörténészi értekezésen, értelmezésen. Egyes momen­tumainak a helytelen kiragadása, felnagyítása azonban kétségkívül torzította mindezt, s manapság is nehezíti az olyan árnyaltabb elemzésekben érvényesülő megoldásokat, amelyek nem egységes szerzői életutakban, költői korszakokban és általában vett szellemi sikertörténetekben kívánnak csak gondolkodni. Meny­nyiben tekinthető egységesnek az alkotói életmű, ha például a Munkások és az Eszmélet című szövegeket helyezzük egymás mellé? Kánon és kultusz viszonyát olykor épp az örökérvényűnek föltételezettség határozza meg, benne egy latensen konstansnak mondott elfogadottsággal és tisztelettel, amely viszont nem okvetle­nül egyértelmű a megértéssel - ahogyan azt Szegedy-Maszák Mihály több helyütt is megfogalmazta.18 A József Attila-értés és -értelmezés elsődleges feladata az utóbbi évtizedekben ezért egy nehéz örökség, egy értelmezési teher felülírására összpontosított, a kulti­kus és/vagy „ideologikus” értelmezésekből való kikevergődés szakmai feltételeinek a megteremtése révén. A jó értelemben vett predestináció és a negatív tartományokat is felmutató utóélet elvhajhászása közepette így mára a tudományos kutatómunka valamelyest el tudott már határolódni az igényességét aláásó szenzációhajhászástól, s a kultikus szereplehetőségek összefonódásainak irodalmi, szociológiai, társada­lomtörténeti továbbélését fenntartó értelmezési paradigmák bonthatatlanságától is. Az elvégzendő munka éppen ezért az egyszerű életrajzi-filológiai tengelyen is újra megkerülhetetlenül szükségesnek bizonyul, mely a születési centenáriumon is 18 Lásd többek közt Szegedy-Maszák Mihály, Nemzeti és világirodalom a huszonegye­dik században, in Uő, Megértés, fordítás, kánon, Pozsony, Kalligram, 2008; Szegedy-Ma­szák Mihály, Az értelmezés történetisége, Pécs, Pro Pannonia, 2006.

Next