Bollobás Enikő: Kölcsönösségek. Irodalomelmélet, szövegolvasás, kultúraközvetítés (Budapest, 2020)
Kultúraközvetítés
a William Carlos William versére című darabban, mely mintegy továbbgondolja és tovább is írja a The Descent (A lejtő) című költeményt, illetve ekként lép át művészeti ágakon is, amikor megírja Björn Borg legyőzi a Monte Carlói rémet — Karátson Gábor festménye után szabadon és Keresztelő Szent János prédikációja — Breughel után szabadon című szövegeit, befogadva két vizuális művész hatását és töltekezve azok képi kádenciáival. Tovább vizsgálva Kodoiányi költői kalandozásait, feltűnő a maszkköltészet távolságtartó, rejtőzködő, az Ént csak áttételesen közvetítő kifejezésmódjának vissza-visszatérése. Ennek legszebb példáját szolgáltatja a Noah Webster igazi élete és a Noah Webster naplójából című versciklus (utóbbiban maga „Codolagni” is szerepel), mely a költő és a szótáríró közti mély szellemi rokonságból táplálkozik. Vagyis hommageAdoltészettoí van itt szó, amelynek beszédmódját a tiszteletadás és a közös szellemi erőtér megteremtése hozza létre, formáját, szerkezetét tekintve pedig versciklus, illetve 20. századi terminussal, sorozatvers. Bár a sorozat beszédmódját hommage-költészetéhez hasonlítottam, a sorozat egyes darabjaiból kibontakozó narrativa semmiképpen nem mondható a tisztelet narratívájának: Webster és Codolagni szövegvilágbeli kapcsolata meglehetősen problematikus. Az első ciklus első személy hangján megszólaló narrátor ellenségként érzékeli az álmában megjelenő szellemet, „az angol szótár szellemét”, „gyűlöletes idegennek” látja, ráadásul Webster is haragszik rá, amiért olvasóként vihorászott a szótár egyik együgyűnek látszó mondatán (Noah Webster tréfája: álom az álomban). A második ciklusban pedig kiderül, hogy ez a másik személy „Codolagni”, a szógyűjtő tanítvány, aki nemcsak szakmai, de szerelmi rivális is. Bár az első ciklus nem említi Codolagnit, jelenléte ott is egyértelmű: perspektívaként és horizonthatárként van jelen, akinek költői érzékenysége szolgáltatja a távlatot, (magyar és amerikai) nyelvi-kulturális gyökerezettsége pedig a látható és tudható határait. Rokon perspektívájuk, költői érzékenységük alapja az, hogy mindketten komolyan veszik a nyelvet, a szavakat, s a jelentést a konkrét élményekből vezetik le: a „mindennapi létből” (Pőrén). Noah Webster valóban különleges helyzetben volt, hiszen nyelvészeti előzmény nem lévén (a 19. században a nyelvészet a diakrón folyamatokat írta le, a szinkrónia nem érdekelte, ekképp William Carlos Williams, Ezra Pound, Gertmde Stein, Charles Olson, Robert Duncan, Robert Lowell, Denise Levertov, Robert Creeley, John Ashbery, Allen Ginsberg, Jerome Rothenberg, James Hillman, Clayton Eshleman) kapcsán ír többek közt organikusságról/nyitott rendszerről versben és városépítésben egyaránt, a vers épületéről, avantgárdról, posztmodernizmusról, groteszk realizmusról, a hatvanas évek ellenkultúrájáról. A személyes tiszteletadás parancsa itt még nyilvánvalóbb: Kodoiányi név szerint megemlékezik majd’ minden szellemi rokonról és pályatársról. A Szóló hangra című kötetben szereplő személyes esszéket inspiráló szellemi társak között felbukkan Edward Albee, Rainer Maria Rilke, Salman Rushdie, Déry Tibor, Babits Mihály, Kodoiányi János, Bibó István, Szabó Zoltán, Csoóri Sándor, Király Károly, Antall József, Mádl Ferenc, Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula, Szabados György, Mátis Lívia, Czakó Gábor, Oláh János, Tar Pál, Szepesi Attila, Tolvaly Ferenc neve. 29 6