Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése I/B. 1927–1935 - Déry Archívum (Budapest, 2007)
276-624
[JÓZSEF ATTILA - D. T.-NEK 1929. febr.] A Nincsen apám se anyám című verseskötet címlapján: Déry Tibornak szeretettel József Attila Pest, 1929. febr. Formailag vétünk ugyan kötetünk műfaja ellen, amikor a levelek közé egy dedikációt is beemelünk. Mégis meg kell tennünk, mert a pályakép elképzelhetetlen Déry és József Attila barátságának bemutatása nélkül (s ennek dokumentálásához - egy „kollektív” képeslap tréfás üdvözlő szavain kívül (lásd 370. levél) - nem állnak levelek rendelkezésünkre. E kapcsolat tartalmát külön tanulmányban mutattuk be: A neuraszténiás forradalmár, in Botka Ferenc, D. T. úr feleletei, avagy a befejezett mondat, Bp., Belvárosi Kiadó, 1994, 62-73. Itt csupán életpályáik érintkező pontjait vetjük fel, címszavakban. Külföldi utak: Bécs és Párizs, avantgárd iskolák: expresszionizmus és szürrealizmus, világnézet: marxizmus és (naiv) kommunizmus, illetve még egy valami, amit nem lehet egyetlen szóban, de még mondatban sem kifejezni. Ha azt mondjuk, hogy szabadság és igazság, csak a tárgyat érintjük; ha a formával/megformálással és művészi igénnyel való életre/halálra való eljegyzést is hozzátesszük, talán megközelítjük lényegét. Még nincs igazán benne a köztudatban, hogy József Attila tehetségének, költői nagyságának Déry egyik első felismerője volt. Állandó külföldi távollétei nem tették lehetővé folyamatos kapcsolattartásukat, de ez nem von le semmit a lényegből. Déry azon kevesek egyike volt, akivel szemben még gondolatban sem merültek fel barátja részéről félreértések, netán konfliktusok. Megemlítjük még, hogy Déry hagyatékában József Attila alábbi dedikált kötetei találhatók: Döntsd a tőkét, ne siránkozz (1931), Külvárosi éj (1932), Medvetánc (1935). 357. BERNÁTH AURÉL - D. T.-NEK 1929- febr. 9. Öreg, vén, Anyakeserítő! írhatott volna. En egy olyan félspanyollal várom itthon az idők jobbra fordultát. Szobor vagyok, mert fáj minden tagom, s a fülem töve (az utóbbi nem tag). 89