Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése I/C. 1936–1944 - Déry Archívum (Budapest, 2007)
Levelek 625-859.
1 A nevekhez lásd az 578. levelet. 2 Georg — vélhetően Georg Knepler, lásd uo. 1934. szept.<— Ismét általános kérdésekhez kell visszatérnünk. 1936-ban, a nemzetiszocializmusnak lassan Európa egészére vetülő árnyékában sorra szólalnak meg a szellem képviselői; 1936 márciusában útnak indul egy folyóirat, amely nélkül elképzelhetetlen az évtized magyar irodalma. Szép Szót hirdet címében, s ez ma is magyarázatot követel. Túl vagyunk már azokon a lépéseken, amikor a Nyugat (1908—1941) vagy ellenlábasa, a Napkelet (1923—1940) a címeikbe emelt jelképes égtájakkal tájékoztattak programjaikról. A követendő társadalmi feladatot ez idő tájt már a nemzeti és európai gondolat egységének megteremtésében látták az újonnan érkezők. Ezt tapasztalhattuk a Fiatal Magyarországtól (1931—1932) a Tanún (1933—1937), a Válaszon (1934-1938) s a Gondolaton (1935-1937) át a legfiatalabb kezdeményezésig. A különbségek a hangsúlyon múltak: melyiket érezték fontosabbnak a szerkesztők és szerzőik a két vezérelv és társadalmi bázis, a „magyarság” (parasztság) és az „Európa” (polgárság, esetleg munkásság) közül. Nem kétséges, a Szép Szó alapító szerkesztője, Ignotus Pál számára az utóbbi látszott fontosabbnak, nemhiába tartották a kortársak lapját az urbánusok fórumának; hozzátéve e vélekedéshez, hogy Ignotus felkérte maga mellé szerkesztőnek József Attilát, akinek korszakos jelentőségét már néhányan felismerték. A munkatársak felsorolását a bibliográfiára bízva (Kendéné PaláGYI Erzsébet, Szép Szó 1936—1939■ Repertórium, Bp., PIM, 1974) e helyütt meg kell elégednünk néhány tájékozódási pont megjelölésével: irodalomban és zenében Thomas Mann és Bartók Béla nevével, távolabbi és elvontabb ideákként melléjük téve a humanizmus és a felvilágosodás (a ráció) eszményeit, mint amelyek ellen kell hogy álljanak a diktatúra és erőszak nyomásának. A szerkesztők általános s ugyanakkor gyakorlati elvárásait József Attila fogalmazta meg a lapalapítás lendületében: „»Szép szó« magyarul nem fölcicomázott kifejezést, hanem testet öltött érvet jelent. A szép szó nemcsak eszközünk, hanem célunk is. Célunk az a társadalmi és állami életforma, melyben a szép szó, a meggyőzés, az emberi érdekek kölcsönös elismerése, megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül. Fellépésünkkel, írásainkkal, gondolatainkkal, értelmességre hivatkozó hitünkkel az emberi egység igényét próbáljuk ismét életre hívni, a réginél fejlettebb egységre tartó haladottabb igényt, a modern, maga-magát fegyelmező, rendbefoglaló szabadságot.” (Szerkesztői üzenet, in Szép Szó, 1936. ápr., 2. fűz., 99-) József Attila programadó víziója mellé kívánkoznak Déry Tibor mondatai is Az írói szabadságról című eszmefuttatásából, a Szép Szó ugyanazon számából. Vértes Györgynek kifogásai voltak Déry tanulmánya ellen, s amikor ezt követően fölajánlotta Ignotusnak, azonnal szabad utat kapott. A két szöveg összevetésénél ne azonos hevületükre figyeljünk, hanem a hangsúlyaikban tapasztalható különbségekre. József Attila elvontabb, szakítása visszavonhatatlan 25