Botka Ferenc (szerk.): Déry Tibor levelezése II/B. 1951–1955 - Déry Archívum (Budapest, 2009)
Függelék
Utóbb a „fecsegő felszín”, a haldokló felesége által fenntartott udvartartás rajza került előtérbe: egy a férje írásai által megteremtett jólétbe csöppent hisztérika, aki folyamatosan szerepet játszik, egyszerre alakítva az aggódó és rettegő feleséget, illetve abból kiesve a temetés és a gyász nevetséges részleteivel foglalkozó önző nagyasszonyt. E magatartás része, hogy a jótékonykodás ürügye alatt maga köré gyűjtötte a múlt, a társadalom peremére sodródott képviselőit: egy hajdani főispán, egy bankelnök, egy államtitkár özvegyét, egy kiérdemesült színésznőt — ne folytassuk: e panoptikum felmérése külön tanulmányt érdemelne. E „segélyek” élvezői kivétel nélkül olyanok, akik annak idején szóba se álltak volna vele, s maguk között most is csak gyűlölködve emlegetik. Hogy a temetéssel a múlt levitézlett képviselői is elsüllyednek egy képzeletbeli vidám haláltáncban, élükön a sietve összehozott gyászruhát öltött feleséggel — ez egyértelműnek látszik. A „hallgató mély”, az emlékirataival küszködő írástudó haláltusájára és annak jelképes vonatkozásaira azonban ekkor még nem kerülhetett sor — legalábbis erre utal a Szilasiéknak 1956. febr. 6-án írt hosszabb beszámoló. A kérdés kibontását halasszuk el néhány hónappal. 1489. MÉSZÁROS ISTVÁN - D. T.-NEK 1955. szept. 13. Párizsi tartózkodása alatt Mészáros István — Gara Lászlóval, a magyar irodalom „nagykövetével” (lásd II/A 222—223.) együttműködve — fő feladatának tekintette József Attila francia nyelvű fordításkötetének révbe kalauzolását. A nyersfordítások — Gyergyai Albert, Gara László és felesége közreműködésével — már korábban elkészültek. A feladat a francia fordítók munkájának összehangolása volt. Az Hommage ä Attila József par les poetes franqais címmel az év végére meg is jelent a Seghers kiadó Poetes d'aujourd’hui sorozatában — Tristan Tzara előszavával és 27 francia költő tisztelgésével. Az úttörőknek járó tisztelettel soroljuk fel valamennyiüket: Paul Éluard, Pierre Abraham, Dániel Anselme, Alain Bosquet, Jean Cayrol, Georges-Emmanuel Clancier, Juliette Darle, René Depestre, Charles Dobzynski, Pierre Emmanuel, André Frénaud, Pierre Gamarra, Pierre Gascar, Jacques Gaucheron, Jean Gartempe, Guillevic, Frangois Kérel, René Lacőte, Loys Masson, Pierre Morhange, Claude Roy, Jean Rousselot, Pierre Seghers, Claude Sernet, Tristan Tzara, Vercors, Jean Cocteau. A 91 oldalas kötetecske méltán tekinthető József Attila hatásos franciaországi bemutatkozásának. (Zárójelben említsük meg: a fenti kötetet olvasva került néhány év múlva a Párizsban tartózkodó Fayad Jamís is József Attila költészetének bűvkörébe; s a francia példa nyomán látott hozzá az 1963-ban megjelenő Corazón puro [La Habana, Ed. La Tertulia] című fordításkötetéhez.) 352