Braham, Randolph L. (szerk.): Tanulmányok a holokausztról II. (Budapest, 2002)
Orbánné Szegő Ágnes: A gyöngyösi zsidóság története a középkortól a holokausztig
A GYÖNGYÖSI ZSIDÓSÁG TÖRTÉNETE A KÖZÉPKORTÓL A HOLOKAUSZTIC A zsidók már a török világban is, mint a külföldi kereskedelmet közvetítők, állandó letelepedés nélkül, a görögök mellett, a türelem elnéző kegyelme révén folytathatták életpályájokat és házaló üzletüket ott, hol a földesurak egyéb érdekeibe nem ütközött. Több helyen maguk a földesurak igyekeztek tért nyitni a zsidók kereskedelmi üzletének, hogy jobbágyaik terménye értékesítésével azok java segíttessék elő. Megyénkben főleg Gyöngyösön találtak az ottani földesurak között pártfogókra, és ott már 17‘24-ben zsinagógát is állítottak. Ugyanezen évben összeíratások rendeltetett el, és megtiltatott, hogy zsinagógát állítsanak.6 A zsinagóga valószínűleg legfeljebb imaház lehetett. A tilalom a XIX. századig fennállott, ugyanakkor arra is vannak adatok, hogy bérelt házakban a nagyobb hitközségek imaházakat tartottak fenn, és a tilalom ellenére rabbijuk is volt. Valószínűleg ez volt a helyzet Gyöngyösön is. A törökök kiűzése után hamarosan következett a Rákóczi-szabadságharc, amikor a vidéket Rabutin tábornok csapatai többször is feldúlták. Az itt élő zsidókat kirekesztettségük és vagyonuk miatt nagyobb veszély fenyegette. Amikor II. Rákóczi Ferenc a Gyöngyösre összehívott békeértekezlet megtartására a városba érkezett, megjelentek előtte a „N. Meltosagos Groff Batthany Adam Árvái jószágában levő Sidók” és hűségüket nyilvánítván a fejedelem iránt, védelmét kérték. 1704. március 29-én Gyöngyösön kelt oltalomlevelében Rákóczi meghagyta hadainak, hogy a zsidókat sem személyükben, sem javaikban ne háborgassák, mert akik erre vetemednek, „büntetést és halált érdemek szerint el nem kerülhetik”.7 A szabadságharc küzdelmei és a többszöri kiűzetés ellenére is voltak már vagyonos zsidók a megyében, elsősorban Gyöngyösön: 1715-ben Nezorin Flórián pásztói apát felhatalmazta Gocsik Péter pásztói adminisztrátort, hogy a pásztói rendház birka- és marhaistállójának felépítésére a gyöngyösi zsidóktól szerezzen kölcsönt. Az adminisztrátor Dávid Ábrahámhoz fordult, aki hat részletben 2300 rhenus forintot bocsátott rendelkezésére. Ez akkoriban hatalmas összeg volt.8 Venetiáner szerint Gyöngyösön az Esterházy, a Grassalkovich, a Forgács, valamint a Wimpffen Brüdern birtokon élt zsidó lakosság.9 A telepítésben leginkább az Orczy-családjárt az élen. A XVIII. században legfőbb szerepük a letelepítő földbirtokos család terményeinek felvásárlásában, értékesítésében volt.10 1880-ban Sebők László gyöngyösi plébános így írta le a görög-zsidó helycserét: Az egykor gazdag görögök helyét az izraeliták foglalták el az üzletvilágban, s amint kihaltak lassanként amazok, úgy szaporodtak el lassanként ezek, mind születés, mind bevándorlás által.11 A XVIII. század elejétől a XIX. század közepéig a város zsidóságáról a legfőbb forrást a városi jegyzőkönyvek jelentik, amelyek a gazdasági harc eseményeit közvetítik számunkra.12 A XVIII. század még a magyarországi zsidóság középkori történetéhez hasonlóan a kiűzetések és visszatelepedések története. Az 275