Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
Fajiságok Mindössze véletlen egyezés, de jellemző lehet, hogy a „felekezet” szót Németh László is alkalmazta ilyen szekuláris-spirituális értelemben a Magyar radikalizmus című tanulmányában (1940): „Magyar író, ha igazán az vagy, nem lehetsz akárhogy; be kell állnod egy közös műbe, egy magát bontó eszme terébe, s ott úgy kell viselkedned, ahogy az parancsolja.” Ez a „rajtunk át bontakozó magyar eszme” a maga parancsaival „ma már nemcsak írókat köt [...] egybe, hanem lazábban-szorosabban egy egész titkos kis magyar felekezetet”.23 Németh Lászlónál a „felekezet” szó nem egészen ötletszerűen bukkan föl, annak a gondolati munkának a terméke, amely a faji gondolat egy nyersebb és direktebb változatának spiritualizálását hozta: „A magyar ügy ma egész határozott, majdnem vallásszerű valami [...]. Erre a vallásra kell átkeresztelkedniök, akik velünk akarnak maradni.”24 „Magyar felekezet”: a historizáló metaforateremtés szándékát láthatjuk abban, hogy a harmincas évek irodalmi pártharcai során összeállt értelmiségi tábort Németh László egy olyan kifejezéssel jellemzi, amely kapcsolódik a hazai reformátusság alkalmilag használt önjellemzéséhez: „magyar vallás”. A metaforikus használat szekularizálja, de csak azért, hogy újraélessze a reformáció korának hitvitázó hevét. Az ellentábor azonban nem annyira az ellenreformációs Habsburgkatolicizmus vagy annak modern nyúlványa (az is), hanem - s használjuk most József Attila egykori kifejezését, összes jelzett konnotációjával együtt - a „társadalmi felekezet”. Láttuk, hogy ehhez a kifejezéshez József Attilánál csatlakozott egy általános, kultúrkritikai indíttatású tipológia, amelynek egy változata egy évtized múlva Németh László elgondolásaiban is alaposan jelen van; amely a társadalmisággal a másodlagosságot, a szubsztancianélküliséget, az elvont racionalitást társította, szemben a valódi, az ihletett közösséggel, amely a nemzet. 23 Németh László, Sorskérdések, Budapest, Magvető Kiadó-Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985, 622-623. - A „magyar radikalizmus” elsődleges jelentése Németh Lászlónál: nem „zsidó radikalizmus”. (Vö. Faj és irodalom [1927], uo., 24-38.) 24 Kisebbségben, uo., 482. 113