Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)

Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok

jelölésként, rovatfejként értve. Az e rovatban megjelenő írásoknak nem is szokott címük (csak címzettjük) lenni. A cikk címe azért lett végül ez - s került a lapvégi rovatból a Szép Szó élére -, mert elkészül­vén nyilvánvalóvá vált, hogy nem szerkesztői üzenet. - Nem az műfaji értelemben, de határozottan az, ha ilyen sorokhoz viszonyítjuk: „s megszerkeszti magában, mint ti / majd kint...”, vagy „Itt a lelkek / egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt / oly üresen várnak...” Minden­esetre olyan szöveg ez, ahonnan mindig érdemes elindulni, és ahová mindig érdemes visszatérni. íme: „A diktatúrák légkörében divat »szép szónak« becsmérelni a szelle­mi humanizmusnak mindama megnyilatkozásait, amelyeket rengeteg szenvedés és erőfeszítés hozott napvilágra s amelyek művelődésünk elveiként lebegnek előttünk. Mi, amikor szép szóval akarjuk kifej­teni azt az emberi öntudatot, amelyet a világszerte föllépő erőszak a lelkek mélyére kényszerít, nem ismerhetjük el az erőszak szellemi fölényét azzal, hogy az általa kigúnyolt szép szótól megfutamodunk. Mi vállaljuk a becsmérlést. »Szép szó« magyarul nem fölcicomázott kifejezést, hanem testet öltött érvet jelent.”2 A Szerkesztői üzenet ez utóbbi megállapítása ebben a kategorikus formában nem egészen magától értetődő; nyelvérzékünk legalábbis nem igazolja vissza automatikusan. Leghasználatosabb szólásunk, amelyben ez az idióma előfordul, alighanem ez: Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. A mondás kifejezetten megkülönbözteti a szép szót a cselekvő jótól, és nem kétséges, melyik javára. Egy régi szólásgyűjteményt böngészve azt látom, hogy ezekben a köznapi, járatos bölcsességekben a „szép szó” nemegyszer szerepel a semmibe sem kerülő és mit sem jelentő beszéd szinonimájaként. Előfordul a József Attila által szánt értelemben is: mint a parancsszó és az erő­szak ellentéte.3 Az azonban, hogy a szép szó az érv testet öltése, tehát 2 Lásd in JAÖM3 1958, 186; illetve in JATC 2018, 1061. 3 Margalits Ede, Közmondások és közmondásszerű szólások, Budapest, Kókai Kiadó, 1896 (reprint: Budapest, Akadémiai Kiadó, 1995), 683-686. Néhány szólás a „Szép” címszóban: A ki sok szép szót ád, keveset segít; Elég szép, ha szép szót ád; Eljön talán a szép szóra; Kár a bolondra szép szót vesztegetni; Más a cifra, más a szép; Szép szó ellenséget is megbékéltet; Szép a szava, de ördög az éha; Szép, aki a szép szót soha nem sajnálja stb. 127

Next