Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
tést, hogy a hisztéria a művészi alkotás torzképe, a kényszerneurózis a vallás torzképe, a paranoiás téveszméje a filozófiai rendszer torzképe.”12 Nem titkolom, hogy az ilyen sommás megfeleltetéseket erős fenntartásokkal fogadom, bár nem zárom ki, hogy lehet heurisztikus értékük a pszichológia és a pszichiátria számára. Ezt azonban a kellő szakértelem híján nem tudom megítélni. Csupán egy másik megfelelést vetek fel. A művészet, a vallás és a filozófia a hegeli rendszerben az abszolút szellem három formája. Az a három forma, amelyben a preegzisztens, s ezért még elvont, s így egyoldalú abszolút eszme, a Logosz - miután a természetben külsővé vált - a történelemben megkezdi visszatérését önmagához, s a maga mögött hagyott formákat és tartalmakat belsővé téve kiteljesedik: először a szemlélet, majd a képzet és érzés, végül a fogalom, a tiszta gondolkodás elemében. Amikor Marx azt mondja, hogy a vallás az emberi lényeg megvalósulása képzeletben, közelebb áll Hegelhez, mint első pillantásra látszik: amennyiben ő is a képzetet tekinti a vallás sajátos elemének. József Attila ezen a ponton igyekszik továbbmenni, ezt a sajátos elemet igyekszik közelebbről megragadni, Freud ösztöntanára támaszkodva, de mindenekelőtt saját tapasztalataihoz visszanyúlva. Amit kifejezésre akar juttatni, azt visszájáról, de annál fájóbb valóságként éli meg. „Ha Marx alapján jobban megértjük, hogy pl. a vallásos érzés miért öltött abban a korban olyan, ebben pedig ilyen eszmei-szociális formát, még mindig kérdéses marad, hogy egyáltalában miért van a homo oeconomicusnak vallásos érzése, hogy a szubjektum lelki háztartásában miért mutatkozik gazdaságosabbnak a hit, mint az értelem? [...] A marxi elmélet filozófia, de pszichológia is. Humanizmus, de éppen a legemberibb jelenséget - az elmebetegséget és a neurózist nem lehet vele megérteni. Hol a határ a nagyzási mánia és a diktátorságra törő akarat között? Mennyivel ésszerűbb egy ember számára vallásos kedélye, mint a társadalom számára a vallási téboly? A »szellemi természetről« szóló marxi felfogás kritikáját itt kell kezdeni, a homo oeconomicusnál és nem a rés oeconomicánál.”13 12 Sigmund Freud, Totem és tabu, ford. dr. Pártos Zoltán, Budapest, Göncöl Kiadó, é. n., 70-71. 13 Új szocializmust! Hort Dezső könyve, in JAÖM3 1958,178; illetve JATC 2018, 972. 136