Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
vele szembe, amely szerint a logikai alapelvek igazsága tértől-időtől függetlenül fennáll, s általában a gondolat igazsága független attól, hogy bárki igaznak tartja vagy egyáltalán elgondolja. így megalapoz egy objektív és abszolút fennállást, amelyet a térhez és időhöz nem kötött érvényesség jellemez. De Pauler nézetei helyett inkább József Attila 1929-ből való önvallomását idézem: „Hiszek a tiszta észben, aminthogy mindenki hinne benne, ha véle élni nem volna fáradságos. A tiszta költészetben, mert ő teremtette meg azt a közösséget, amely a társadalom antagonizmusa fölött derűs erő, valóságos egész és mennyei egészség. A tiszta szellemben, amelynek szabadsága korláttalan, amely a testet is feloldozgatja azáltal, hogy önfegyelemmel mintázódik a történelem porhanyó plasztikáján. Sokat szenvedek, de pusztán csak magamért, és az így nem számít semmit. Az értékek és igazságok elhagyatottsága miatt kétségbeesnem oktalanság volna: azok, akár akarjuk, akár nem, önmaguktól is rengő virágzásba pattannak, mint isten tekintetére a rózsaliget. Az emberiség sem érdekel, hiszen csak egyszerű tény, engem azonban értékekért hoztak a világra”.29 Ebben a szövegben is felfedezhetünk olyan mozzanatokat, amelyek megjelennek a három-négy évvel későbbi vers gondolati anyagában. Ilyen például az „önfegyelem” említése, amelyet összevethetünk a Tái éjszaka indító mondatával: „Légy fegyelmezett!” Mondani sem kell, hogy ez a hasonlóság mekkora különbséget zár magába: amekkora az isten pillantására rengő virágzásba pattanó rózsaliget és a „kék, vas éjszaka” között van. De hadd utaljak egy másik összevethető mozzanatra: „Az emberiség sem érdekel..., engem... értékekért hoztak világra”, illetve: „szép embertelenség”. Ez az összevetés megfontolandóvá teszi, hogy az „embertelenség”-en elsősorban ne emberellenességet értsünk, hanem legalább annyira embertől független és emberen túli fennállást,30 utalást a szépség egyfajta platonikus koncepciójára. Ehhez 29 Lásd in JAÖM4 1967, 22. 30 Vö. „a »Szép embertelenség« egyszerre jelenti az embernélküliséget és az emberellenességet”. Bókay Antal, Elidegenedés és emberi teljesség. A Téli éjszaka világképe, Irodalomtörténeti Közlemények, 59 (1977) 3. sz., 645. - Ugyancsak kettős jelentésűnek érti e kifejezést Szőke György A JózseJAttila-versek dinamikája című előadásában. 145