Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
kísérlet a szellemi alakulatok, eszmék és értékek objektivitásának, tárgyias fennállásának megalapozására és megragadására. És ennek megragadását és felmutatását látjuk a versekben. A filozófiai megalapozás persze kívül esik a versen, amely költőileg, az inverz hasonlat révén alapozza meg és mutatja föl a gondolatot mint elsődleges fényforrást, és mi látjuk és érezzük a belőle kiáradó s nyomban üvegessé dermedt fényt. De hogy helyesen lássuk, nem árt, ha a gondolati előfeltevéseket közelebbről is szemügyre vesszük. Filozófiai bevezetésének esztétikatörténeti áttekintésében Pauler Ákos Plótinosz szépségfelfogását ismertetve írja: „Az idea tesz mindent széppé, valamint a fény a földi dolgokat; ez utóbbiak közt azért a legszebb a tűz, mert fölfelé törekszik, a legfinomabb, »mintegy átmenet az érzékfölötti dolgokhoz«, s »világít és ragyog, mintha maga is idea volna«. Az érzéki világ szépségéről fokozatosan emelkedünk az érzékfölötti valóságok szépségének felismeréséhez [...] »mily szép az igazságosság és az önuralom, amely mellett a hajnali és az esti csillag is elhomályosodik«. [...] A lelket épp az érzékiségtől s a földi vágyaktól való megtisztulás teszi széppé. [...] Az ősi szépség azonos az örök jósággal; ez a forrása az életnek és a létnek.”35 A tűz a legszebb, „mert világít és ragyog, mintha maga is idea volna”. A Téli éjszaka hasonlatának egészen pontos előképét pillanthatjuk meg e Plótinosz-idézetben (amely egyébiránt az Aquinóinak tulajdonított definíció mögötteseként tűnik föl).36 S ha az imént azt mondtam, hogy a „gondolat maga” platonikus kifejezés, most hozzátehető, hogy József Attila szeme előtt a kifejezés neoplatonikus interpretációja lebegett. De szerencsésebb így fogalmazni: ez volt elraktározva tudatelőttesében; hiszen szeme előtt az a jelentés lebegett, amelyet versével rögzíteni akart. S ha ez egy inverz hasonlatban történt meg, most az is látható, hogy a hasonlat egyben a neoplatonikus allegória inverzióját is adja. A tűz helyett - „A nyár ellobbant már” - a téli éjszaka ragyog és világít. Dermesztő fény, de láthatóvá teszi a világot. És ha e megvilágítást 35 Pauler Ákos, i. m., 173. 36 Közvetlenül Plótinosz után Pauler Aquinói Tamás esztétikai felfogását ismerteti a Depulchróra hivatkozva, s előrebocsátja, hogy e mű erősen Plótinosz hatása alatt állt. 147