Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
Schmitt Jenő Henrik (1851-1916)39 törvényszéki írnok volt Zomborban, autodidakta filozófus, aki előtt harmincas éveiben a hivatalos tudományosság kapui is megnyíltak. De mint magáról írta: „Már akkor élt a szerzőben azon öntudat, hogy a filozófiának hivatása nem az, hogy halványan pislogó mécs maradjon az iskolatermek fülledt légkörében, hanem hogy az életnek napjává váljék. De akkor a neve már nem filozófia, hanem religió.”40 Filozófiai indulásakor Schmitt Jenő egyfajta megkésett ifjúhegeliánus volt. A német idealizmushoz kapcsolódott, pontosabban annak Feuerbach-féle, az érzékiség jogait és a természettudomány igazát visszaperlő kritikájához. Gondolkodásának igazi rugója azonban egy mélyen átélt vallásos szükséglet volt, amelyet, úgy érezte, a teológia és az egyházi tekintély megront és elnyomorít: ezért fordult a Feuerbach kínálta radikális alternatívához, és végül ugyanezért fordult el tőle. Ismert történet: ami ötven éve radikális követelés volt, időközben teljesíthető kívánsággá válik, ha nem is úgy, ahogy eredetileg gondolták. A természettudomány lassan az intézményes berendezkedés részévé vált, világnézete az agnoszticizmus; az érzékiség sem megbotránkoztató immár, ha lemond saját idealizmusáról, a szenvedélyességről, s beéri a kényelemmel és élvetegséggel. Korának uralkodó jellegét Schmitt Jenő - nem egyedül - a szellemtelenné válásban látta, s ellenszert keresve így fedezte föl magának mint a kereszténység eredeti és igaz lényegét a gnoszticizmust, amelyet a hivatalos egyház eretnekségnek minősített és kiirtásra ítélt, amely azonban mintegy fű alatt, üldözött népi spirituális mozgalmak és különböző titkos tudományok formájában végigkísérte az európai történelmet. E rejtőzködő hagyomány feltárását és tartalmának autentikus formába öntését tekintette ettől fogva gondolkodói feladatának. 39 Schmitt Jenő Henrik működéséről és tanításáról további irodalmi utalásokban gazdag, jó összefoglalást ad Bozóki András és SükOsd Miklós monográfiája: Az anarchizmus elmélete és magyarországi története, Budapest, Cserépfalvi Kiadó, 1994, 68-91. Hasznomra voltak továbbá a Gábor Györggyel, valamint Gellér Katalinnal folytatott beszélgetések, amiért ezúton mondok nekik köszönetét. 40 Schmitt Jenő, Krisztus istensége amodern ember szellemében, Budapest, Hatágú Síp, 1993, 8. (Ez a reprint az 1925-ös chicagói kiadást veszi alapul, de maga az írás eredetileg 1892-ben jelent meg németül és magyarul.) 149