Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
(Korszakunk tele és éjszakája) Mielőtt azonban „ifjúságunk nemi problémáiba” és az ideális szerelem kérdéseibe bonyolódnánk, a „téli éjszaka” rajzolatát szeretném néhány vonással kiegészíteni. Egy 1908-ban tartott előadásában Schmitt Jenő ezt mondja Tolsztojról: „Menekülve korszakunk telén és éjszakáján átjövő nemzedékek számára készítette elő a hajnalhasadást.”44 Egyszerű és igénytelen toposzok: téli éjszakában élünk, de a télre tavasz, az éjszakára hajnal jön. De látni fogjuk, hogy a Schmitt-féle gnózisban a hideg és a sötétség metaforája messzemenő tartalmakkal telítődik. Tolsztojt, Nietzschét és Ibsent ezek az előadások korunk három nagy prófétájának láttatják. A téli éjszaka: az anyagelvűség jegyében álló világkorszak, ahogyan az kifejeződik a „természettudományos világkép” materialista monizmusában és a „plutokráciában”, melynek színében „a lélektelen kalkül uralkodik a mai ember felett”. Ebben a szemléletben az ember nem lehet más, mint porban, sárban fetrengő féreg, a határtalan fizikai világ elenyésző kis anyagcsomója, amelynek nem lehet más célja, mint hogy jelentéktelen, percnyi létét lehető kényelemben töltse. De Schmitt Jenő hasonló élességgel utasítja el, hogy a tételes és egyházias vallások módján túlvilági, transzcendens célt és értelmet állítsanak az emberiét elé: „Ugyanis azt az istenembert kell szeretnünk az emberben, aki el van rejtőzve az érzékiség burka alatt, aki mintegy el van temetve és holt alak. Ezt kell feltámasztani a halottakból.” (5.) S ezt úgy érti, hogy a szigorú tudományt, mely holtnak látszik, kell életre kelteni - nem külső alkalmazásaiban, hanem önnön mélyeiben. A János-evangélium kezdetére hivatkozik, ekképpen: .. »az a világosság, amely minden embernek világít, aki a világba lép.« [...] Itt az isten fogalma egész tisztaságában áll előttü[n]k. gorú logikai-matematikai tudás belsejében. Ezen a ponton érintkezett is József Attila útkeresésével. (Ez persze nem érvényteleníti Hanák Tibor diagnózisát, hiszen az a Hamvas Béla-féle elágazásra vonatkozik, amely egészen más irányú, mint a József Attiláé.) 44 Schmitt Jenő Henrik, Három előadása: Tolsztoj, Nietzsche, Ibsen, Budapest, Ifjabb Nágel Ottó Könyvkereskedése, 1911, 2. - Az oldalszámokat a továbbiakban az idézetek után adom meg. 152