Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Veres András: Szerkesztői előszó
nek egymásra, és hogyan alakult, lett egyre elmélyültebb szerzőjük József Attila-felfogása. Előfordul, hogy egy tanulmány közvetlenül visszautal valamelyik korábbira, és a kedvelt témák is újra előkerülnek. Minthogy nem egységes monográfiáról van szó, az ismétlődő szövegrészeket is meghagytam. Szeretném bemutatni Farkas János László érdeklődésének sokoldalúságát, ezért fölvettem néhány olyan irodalmi és eszmetörténeti szövegét is, amelynek nem József Attila a hőse. Bár a Világra jönni című kötetben is megjelent a kitűnő összefoglalója Közép-Európa eszmei határairól, vagy annak elemzése, hogy a német Tat-kör milyen messzemenő hatással volt Németh László reformelképzeléseire, mégis amellett döntöttem, hogy talán érdemes újra felhívni a figyelmet ezekre a munkáira is. A német liberális lelkész, Friedrich Naumann Mitteleuropa-tervéről és annak megítéléséről tömérdek vita folyt nálunk, de magyar szerző tollából még senki nem foglalta össze olyan találóan a koncepció lényegét, mint Farkas János esszéje. Ottlik Géza Budájáról is ő írta eddig a legjelentősebb elemzést. A Katona Józsefről és a Petőfi-versről szóló tanulmányai először itt jelennek meg kötetben. Ebben a fejezetben a szövegek sorrendje a választott témájuk időrendjét követi. Függelékben adom közre két olyan írását, amelyben Farkas János személyesen volt érintve. A Sinkó Ervin 1919-es regénye nyomán készült Agitátorok című, a mi köreinkben kultikus hatású filmben ő maga is szerepelt. Másik írásában nagybátyjának, a Békéscsaba kulturális életét felvirágoztató és a holokauszt idején mártírhalált halt dr. Révész Sándornak állít szívszorító emléket. Természetesen csak néhány szeletét öleli fel kötetünk Farkas János László gazdag életművének. Nem fértek bele a szimbolikus logikával foglalkozó írásai, mint a Frege és Russell tárgyelméletéről című tanulmánya {Világosság, 2005/12. sz.), jóllehet Frege is kedvenc szerzői közé tartozott. Ahol rendelkezésre álltak, figyelembe vettem az eredeti kéziratokat, és javítottam ezek alapján a publikációkban előforduló hibákat. Csak a legszükségesebb esetekben tértem el a Farkas Jánost jellemző stílusjegyektől (például attól, hogy túlságosan takarékosan bánik a névelővel). Azokat a jegyzeteket, amelyekkel én próbálom az olvasó tájékozódását segíteni, A szerk. jelöléssel láttam el. 16