Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
(Freud még neurózisokban is fölfedi az ökonómiai elvet.)”10 Veres András is idézi ezt a helyet, de eltekint attól, hogy itt expressis verbis jelen van a „mélylélektani kiegészítés”, és csupán azt emeli ki, hogy a homo oeconomicus „mindenekelőtt tevékeny - szemben Kosztolányi »homo aestheticusának« szemlélődő attitűdjével”. (207.) A Kosztolányi-bírálatban valóban ez a szembeállítás áll az előtérben, de ha már a vele lényegében egyidejű Hort-recenziót is bevonjuk a fogalom értelmezésébe,11 akkor számítsuk bele ezt a másik szembeállítást is, amelyben József Attila a homo oeconomicust a rés oeconomicátől határolja el: „Ha Marx alapján jobban megértjük, hogy pl. a vallásos érzés miért öltött abban a korban olyan, ebben pedig ilyen eszmei-szociális formát, még mindig kérdéses marad, hogy egyáltalán miért van a homo oeconomicusnak vallásos érzése, hogy a szubjektum lelki háztartásában miért mutatkozik gazdaságosabbnak a hit, mint az értelem? [...] A »szellemi természetről« szóló marxi felfogás kritikáját itt kell kezdeni, a homo oeconomicusnál és nem a rés oeconomicánál.”12 A Kosztolányi-féle homo aestheticust József Attila így jellemzi: „Végső soron az a gyermek, ki ösztönös tekintetével értelmetlennek látja a felnőtteknek ezt az erkölcsi világát, ki, felnövekedvén, kénytelenségből beléhelyezkedik ugyan a világ rendjébe, szíve mélyén azonban megtagadja.” Szorosan mellé kívánkozik a következő mondat a Hort Dezső-recenzióból: „A res oeconomica mélyén, mint bölcsőjében a gyermek, a homo oeconomicus szunnyad, s nincs másról szó, mint hogy - felnövekedvén - előlépjen.” A két mondat egy rugóra járó metaforikája és retorikája még jobban kiemeli összetartozásukat, és még erősebben kidomborítja különbségüket, amely a két állítmányban válik egészen plasztikussá: „szíve mélyén megtagadja” - „lépjen elő”. (Vagy ahogyan a Freud-versében fogalmaz József Attila: „Amit szivedbe rejtesz, / szemednek tárd ki azt...”) i» Lásd in JAÖM3 1958, 177. 11 Veres András elfogadja (könyvének 207-208. oldalán) azokat a megfontolásaimat, amelyeket egy hozzá írott levélben fejtettem ki, és amelyek alapján feltételezem, hogy a Kosztolányi-bírálat végleges változatának kialakításába belejátszhatott Hort Dezső könyvének elolvasása is. 12 Lásd in JAÖM3 1958, 178. (Kiemelés tőlem - F.J.Ll) 189