Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
Amikor először olvastam ezeket a sorokat, rögtön az Eszmélet II. szakasza ugrott be: Kék, piros, sárga, összekent képeket láttam álmaimban és úgy éreztem, ez a rend - egy szálló porszem el nem hibbant. Most homályként száll tagjaimban álmom s a vas világ a rend. A versnek ezt a sora: „Most homályként száll tagjaimban / álmom”, mindig megragadott rendkívüli plaszticitásával. Mindennapos, ismerős tapasztalatunk, hogy ébredéskor semmivé foszlanak az álomképek vizuális benyomásai, és más, tárgyias vizuális benyomásoknak adják át a helyüket. A versben is ez történik, de közbe van iktatva egy másfajta átmenet, amelyben az álom továbbra is érzékelhetően ott van, csak az érzékiség más modalitásába ment át, és most mint megfoghatatlan, nem tárgyias, de egyértelműen testies érzés van jelen. Ha a vizuális észlelés síkján maradnánk, az ilyen, az észlelésben visszamaradó, bizonytalan státusú képeket utóképnek neveznénk; a Kosztolányi-recenzió idézett soraiban ugyanennek a nem vizuális, testies utóképnek prózai leírását olvashatjuk. A két szöveg további érintkezési pontjait regisztrálhatjuk a recenzió következő soraiban: „képeit [Kosztolányi] latin világosságu, kristályos rendbe foglalja, ahogy az álomban is annyira helyén valónak látszik minden, éber szemmel nézve különös, rendkívüli elem”.9 Az Eszmélet álomlátója úgy érzi, hogy „egy szálló porszem el nem hibban”, az itteni megfogalmazás szerint az álomban „helyén valónak látszik minden [...] elem”. Ebből a szempontból a Kosztolányi-recenziót az Eszmélet kommentárjának is olvashatjuk. Ugyanakkor észrevételezhetjük, hogy a „képek” jelzői a két szövegben nagyon mások - ott: „összekent”, itt: „kristályos rendbe foglalt”. Ez a különbség oly nagy, hogy bátran ellentétnek nevezhetjük - de ezt az ellentétet könnyen áthidalhatjuk, ha belegondolunk, hogy amott a tényleges álomban látott, emitt ugyan álomszerű, de versben kifejtett 9 Lásd in JAÖM3 1958, 169; illetve in JATC 2018, 916. 233