Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
egy, a lírai tükrözés kérdését megválaszolni vélő elmélettől. E nézet szerint minden lírai alkotás puszta önkifejezés lenne, s ezen túl minden attól függ, hogy a költőszemélyiség vagy lírai hős, mely a műben kifejeződik, milyen. Ha az illető haladó, akkor realista művet hoz létre; ha meg kommunista, akkor szocialista realista vers születik. Ez a felfogás természetesen nem tud minőségi különbséget látni a realizmus és más művészi módszerek között: a költő, ha már egyszer haladó vagy kommunista, fejezze magát ki úgy, ahogy tudja, mindenképpen jó lesz. József Attila gondolatait kibogozva viszont világosan látjuk, hogy a realista alkotás szubjektív oldalát tekintve is adva vannak a különbségek a nem realista módszerekkel szemben. A tartalom és a forma viszonya Croce szerint a művészet - intuíció. Mit jelent ez? Croce szerint az intuíció tevékenység, alakot adó, tehát kifejező tevékenység. A kész intuíció, mondja Croce, nem nyújt számunkra mást, mint magát ezt a tevékenységet. Amit látunk, szemlélünk az intuícióból, az már olyan, amilyenné tevékenységünk tette; e tevékenység nélkül pedig nem szemlélhetünk semmit. Mint látható, e koncepció szerint a tartalom közvetlenül azonos a formával - mivel a tartalmat a formán keresztül foghatjuk fel, a forma változása a tartalom változásához vezet, s a tartalom csak formás lehet. Ez a közvetlen egybeesés tehát végső soron elvezet a tartalom tagadásához, miután tartalom és forma között minden különbség megszűnt. Crocét nem egyszerűen azért bírálja József Attila, mert a műalkotásból kiküszöböli a tartalmat. A bírálat alapja egy határozott felfogás a tartalom és a forma viszonyáról, melyet a költői minősítés tételében formulázott. Azt írja, hogy a formának kettős minősége van: „minősíti saját tartalma, és minősíti, visszaminősíti tartalmává, szemléletünk.”2 József 2 Az idézet József Attilánál helyesen: „a formának kettős minősége van: minősíti az a tartalom, amely kitölti és minősíti, visszaminősíti tartalmává, szemléletünk”. Irodalom és szocializmus, in JAOM3 1958, 83; illetve 24