Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
ver az ér, visz az ár eszmélhetsz nagyot: nem kell más verse már, költő én vagyok! Kertemben érik a leveles dohány. A líra: logika; de nem tudomány. A ceruzás kéziraton fennmaradt szöveget az összes versek kritikai kiadása a keltezetlen töredékek közé sorolja.4 Az ide sorolt versekről a következő jegyzetet olvashatjuk: „Ábécérendben közöljük azokat a töredékeket, amelyeknek közelebbi keltezésére semmiféle ötletünk nincs. Valószínű, hogy valamennyi az utolsó években keletkezett.”5 Kérdés, hogy a szöveget milyen értelemben kell töredéknek tartanunk. Valami nyilvánvalóan hiányzott belőle, hogysem a szerző kész versnek tekintse; a jelek szerint nem gondolt publikálására. A kéziraton tett egy-két javítást, de úgy látszik, lett volna még rajta dolgoznivaló, erre azonban nem került sor. Nincs értelme találgatni, miért maradt annyiban a szöveg, és pláne azt, mi változott volna rajta, ha írója netán alaposabban munkába veszi. De azon elgondolkodhatunk, mit jelent az a vonal, amely a kéziraton az első két strófát a harmadiktól elválasztja. Olyan hiányt jelez-e, amelyet esetleg újabb versszakokkal kellett volna kitölteni? Vagy pedig egy olyan váltást emel ki, amely része a kompozíciónak? Az első strófa egyébként a véglegesség érzését kelti az olvasóban. A versszak egyetlen folyamatos mondatot rendez négy hatos sorba; a sorok mindegyikét középen egy természetes cezúra osztja ketté, és a félsorok azzal is elválnak egymástól, hogy következetesen magas/ mély//mély/magas hangfekvésben váltogatják egymást. Ez a föl-le, bár csökkenő szabályossággal, továbbfut a vers utolsó soráig. Ezt semmiképpen nem nevezném zenei megformáltságnak, már ha ezen < Lásd in JAÖV 1984, 2. kötet, 470. 5 Uo., 558. 65