Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Veres András: Szerkesztői előszó
hároméves Jánossal sikerült elrejtőznie. Jancsi - vagy ahogy baráti és családi körben nevezték: Jáni - Békéscsabán végezte iskoláit, a Rózsa Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Kiváló tanulmányi eredményei alapján 1959-ben azonnal felvételt nyert a budapesti Eötvös Loránd egyetem magyar-filozófia szakára. Tagja lett a Pándi Pál körül kialakult, „Köldöknézők” névre keresztelt diáktársaságnak. A filozófia szakon akkor erősebb mezőnyt képviselt a természettudományos tárgyak oktatása: a szimbolikus logikát Kalmár László adta elő, a matematikát T. Sós Vera, a fizikát Szabó János. Kedvelt tanárai közé tartozott még az általános nyelvész Antal László, az esztéta Forgács László és a politikai gazdaságtant oktató Földes László, akivel Jancsi életre szóló barátságot kötött. (Utóbb egyetlen könyvét, az 1995-ben megjelent Világra jönni című tanulmánykötetet Földes László emlékének ajánlotta.) 1965-ben kötött házasságot Tibor Klárával, aki a Köznevelés című lap szerkesztőjeként ment nyugdíjba; Kati lánya ma a Közép-európai Egyetem tanára, Adám fia pedig egy piackutató intézet vezető elemzője. Az elit szaknak számító filozófia szakra sem volt könnyű bejutni, de talán még nehezebb volt állást kapni az Akadémia Filozófiai Intézetében - Farkas János számára azonban egyik sem jelentett akadályt. Szakdolgozatát József Attila esztétikájáról Szigeti Józsefhez írta (jószerével egyedül Szigetihez lehetett írni akkor esztétikai tárgyú dolgozatot), aki a Filozófiai Intézet igazgatójaként - megtapasztalva Jancsi képességeit - odavette. De az intézet mégsem bizonyult jó választásnak, mert nem talált értő társakra, esztétikai munkáival magára maradt. A Lukács-iskolához nem kívánt csatlakozni, 1972-ben pedig - amikor a munkahelyi vita során tárgyszerű, de szigorú bírálatban részesítette Fehér Ferenc Dosztojevszkijről írt kandidátusi disszertációját - még meg is haragudtak rá. Minthogy az intézetben nem érezte jól magát, 1970-ben a Világosság szerkesztőségébe igazolt át. E folyóirat valláskritikai kiadványként indult, s bár főszerkesztőjének, Lukács Józsefnek éppen ez volt a szakterülete, a lap repertoárja 1970-től jelentősen bővült: immár „materialista világnézeti folyóiratként” határozta meg magát, amelynek érdeklődése kiterjed bármifajta filozófiai és ideológiai kérdésre. A Világosságnak igen jól jött Farkas János sokoldalú tudása, az ő reszortja lett a filozófiai tárgyú 10