Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
beszélhetünk olyan értelemben, mint Croce, Bergson vagy éppen Pauler Ákos hatásáról, Marxról vagy Freudról most nem is szólva. Az ő írásaikat, könyveiket olvasta, tanult tőlük, kritizálta őket, viszonyult hozzájuk. Nincs jele, vagy én nem tudok róla, hogy filozófiai nézetei kiforrása idején József Attila olvasott volna egyetlen releváns Mannheim-szöveget is.2 De épp az említett, Kecskeméti ikrekkel folytatott beszélgetések mégiscsak teremtettek valamilyen közlekedőedény-szerű átfolyást, bár erről a dolog természete folytán csak nagyon esetleges és hozzávetőleges képünk lehet. Másfelől Mannheim Károly egy adott pillanatban nagyon is fontos szerepben tűnik fel József Attila életsorsának alakulásában, legalábbis az utóbbi szemében, aki benne látta mintegy kivonatosan megtestesülni azt az ellenséges hatalmat, amely elválasztotta tőle első igazán nagy szerelmét, Vágó Mártát. Ez persze csak a magánhistóriához tartozó tény volna, egy love story eleme, ha József Attila nem próbálta volna meg ezt az ügyet maga is reflexíven feldolgozni. De megpróbálta, mégpedig úgy, hogy magában felvázolta egy általánosabb kultúraszociológia képlet és gondolkodási stílus jellemvonásait, és saját esetét Mártával ehhez képest próbálta megérteni-megemészteni. Azt hiszem, ezek a körülmények tárgyat adnak a két név konjunkciójának. A kérdés inkább az, hogyan lehet, lehet-e egyáltalán értelmesen beszélni egy ilyen tárgyról, amely egyrészt egészen elmosódott körvonalú, másrészt kibogozhatatlanul bele van gabalyítva a legszemélyesebb viszonylatok sűrű gubancába. És itt harmadszor is a gondolkodástörténet és kultúraszociológia magyarázó és értelmező apparátusára és módszerére kell utalni, amelyet épp az ilyen komplexusok kezelésére dolgoztak ki. Tanulmányom azonban nem kíván túl módszeres lenni, inkább csak néhány érintkezési pontot szeretnék felvillantani. Ha azt mondom, hogy nevesíthető Mannheim-hatásról József Attilánál nem beszélhetünk, akkor hozzá kell tenni, hogy az a bizonyos „egyszemélyes nyilvánosság” tágabb horizontú, van benne rálátás arra a nagyobb szellemi mozgalomra, melynek Mannheim csak egy tagja volt; arra, 2 A Szép Szó által közölt két Mannheim-írással József Attilának természetesen találkoznia kellett, de ez az itt tárgyalt időszaknál évekkel később és egészen más élethelyzetben történt. 100