Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)

Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok

amelyet az első világháború utáni magyar politika mintegy szellemi ön-Trianon gyanánt, nem külső diktátumtól, hanem belső kényszertől vezettetve lemetszett a kulturális Nagy-Magyarországról, s amellyel nemzedékének jelentős alkotói közül talán csak József Attila tartott eleven és belső - bár, mint ki fog derülni, nem ambivalenciamentes - kapcsolatot. Nevezhetjük ezt polgári radikalizmusnak, ha tisztában vagyunk azzal, hogy ez meglehetősen ügyetlen megjelölés. Valamics­két azért mégis alkalmasabb, mint ha - mondjuk Németh Lászlóval - zsidó radikalizmusnak neveznénk.3 Más szavakat használtak Egy 1937-es beszélgetésükre emlékezve Vágó Márta így idézi föl József Attila szavait: „Azok a felnőttek, akiket gyerekkoromban ismertem, más szavakat használtak, más fogalmakat ismertek, mint azok, akik között később éltem, nagyon nagy a különbség - mondta, és végte­lenül fáradt mozdulattal nyúlt a fejéhez. Ereznem kellett az óriási munkát, amit ennek áthidalása jelentett neki és a szellemileg megtett út fáradságát is fejlődésében.”4 Kapcsolatuk ekkor két meggyötört és csalódott ember kapcsolata volt, akik vigaszt és enyhülést kerestek egymásban, de megváltást már nem, mint első egymásra találásuk­kor, 1928-ban. Akkori szerelmük történetét József Attila egyetlen mondatban summázta, melyet 1929-ben iktatott Végül című versébe: Egy jómódú leányt szerettem, osztálya elragadta tőlem. Márta ezt a beállítást soha nem akarta elfogadni (bár mint látni fogjuk, voltaképpen ő adta alá a szót). Sem magát, sem környezetét nem látta osztály-előítéletekkel nyűgözöttnek, sem általában, sem Attilával szemben. Szétválásuk okát személyesebb és bensőbb síkon kereste - vagy általában az ellenséges és kegyetlen világban, amely 3 Lásd a 23. jegyzetet és a kapcsolódó főszöveget. 4 Vágó Márta, József Attila, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1975, 267. 101

Next