Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Veres András: Szerkesztői előszó
tanulmányok szerkesztői véleményezése, gondozása. Emellett sokat fordított és írt maga is a lapba, méghozzá különféle műfajokban, írt recenziót és olvasónaplót, beszámolót és műelemzést - 1981-ig Farkas János, 1982-től Farkas János László néven. Néhány érdekesebb írása ebből az időszakból: A „művészet vége”, 1970, Andrej Rubljòv:film, ikon, történelem, 1973,^4 nem fogalma azifijú Feuerbachnál, 1975, Két vélemény az agy és tudat viszonyáról. Viták a pszichofizikai dualizmus körül, 1979, A közvetítő. Vázlat Kemény Zsigmond társadalomelméletéről, 1983. Valamennyi a Világosságban jelent meg. Majtényi Lászlóval a laphoz benyújtott írásai révén ismerkedtek meg, később Majtényi is a szerkesztőségbe került, és jóbarátok lettek, „megalapították” a kétszemélyes „Buchinger Manó Szocialista Brigádot”. Farkas János az indulásához képest - meglepő módon - több évtizedes kihagyás után, csak az 1980-as évek végén tért vissza József Attilához, elsőként a Klárisok című vers mintaszerű elemzésével és életrajzi hátterének bemutatásával (1988). A költőről írt tanulmányai a kilencvenes években ugyancsak a Világosságban jelentek meg, jóllehet 1991-ben megvált a folyóirattól, és ismét a Filozófiai Intézet munkatársa lett. Rövidebb-hosszabb ideig olvasószerkesztette az Európai Utas és a Köznevelés című lapokat is. A rendszerváltás éveiben nagy kedvvel írt politikai és politikaközeli publicisztikát, cikkei 1987 és 1993 között az Elet és Irodalomban, a HVG-ben, a Köznevelésben, a Magyar Nemzetben és a Népszabadságban jelentek meg. Tanulmányait továbbra is a Világosság és (ritkábban) a Holmi közölte. írásainak megszaporodott terméséből állította össze 1995-ben az első és egyben egyetlen kötetét. A könyv címét (Világra jönni) arról a tanulmányáról kapta, amely először éppen itt jelent meg, és Kis Jánosnak az abortuszról írt könyvével polemizált. A kilencvenes évek elején Farkas János tagja lett az Érdi Péter és Tóth János által alapított ELMOHA (Elmélet - Modell - Hagyomány) nevű, a természet- és társadalomtudósok közti párbeszédet szorgalmazó társaságnak. 2005-től - mint arról már szó esett - tevékeny szerepet vállalt a József Attila Társaság életében, és ekkor írt tanulmányai, valamint szóbeli előadásai, hozzászólásai jelentős szerepet játszottak a később elkészült kritikai kiadás megalapozásában. Példaképpen említem a Fordította Józsefi Attila című tanulmányát, amely megkerülhetetlen, ha József Attila fordítói teljesítményét próbáljuk megítélni. 11