Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
két tétel rövid kifejtése (kezdő szava alapján [Az ember...] címmel került kiadásra).17 Ebben a levélből ismert formulát betű szerint nem találjuk meg, de a különbség csak a betűkben van, és nem a fogalomban. Ezt nézem meg közelebbről, mert ebből jobban látható a társadalomfelfogás és az „alapbölcselet” összefüggése. Szellemiségek Művészetbölcseleti nézeteit József Attila Croce esztétikájával polemizálva fejtette ki. A művészet nem intuíció, vagyis szemlélet, de nem is spekuláció, vagyis fogalom. A műalkotás teremtője egy harmadik szellemiség, az ihlet, amely szemlélet és fogalom ellentétének egysége, ugyanakkor kategorikusan különbözik e kettőtől. A vers ihletett beszéd, a szavak nem kész szemléleti tartalmukkal szerepelnek benne, de nem is az történik velük, mint amikor a spekuláció veszi munkába őket, a szemléletet feldarabolja elemeire, s amit ez elemekből összerak, a fogalom, szemlélet híján van. A versben a szó nem megsemmisül, hanem létrejön, s ez úgy lehetséges, hogy a verset kompozíciója világszerűvé teszi. Az ihlet nyelvteremtő géniuszként működik, s megfordítva is: a nyelvteremtő géniusz ihleti természetű. A létező nyelvek közös ihlet műveként tekintendők, s ez a közös ihlet maga a nemzet. A nemzet közös ihlet. Adódhatna a kérdés, nincs-e valami, amit közös szemléletként és közös gondolkodásként határozhatnánk meg: a fogalmi konstrukció így volna kerek. József Attila így nem teszi föl a kérdést, de jelzett értekező töredéke bizonyos értelemben válasz lehet rá. Ez egyrészt kikerekíti a konstrukciót, de nem úgy, hogy az egy-egy szellemiségnek megfelelő közös formákat adja meg, hanem 17 Lásd in JATC1 1995, 79-82,143-148. - A szövegekhez (külön kötetben) kiadott Magyarázatokban írja Tverdota György: „Ezekből a töredékes adatokból nyilvánvaló, hogy József Attila nem küldte ki a Társadalomértelmezés valamely szövegváltozatát Londonba, következésképp a szöveg nem kifejezetten Márta meggyőzése érdekében íródott.” (JATC2 1995,147.) Ezzel egyetértve én azt feltételezem, hogy Mannheim Károly és Kecskeméti Pál kezében viszont volt egy ilyesféle tartalmú szöveg. De ha mégsem, akkor is fenntartom, hogy ezek a társadalombölcseleti fejtegetések valamiképp a „társadalmi felekezetnek” vannak címezve. 110