Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
Az öntudat kopár öröme Az ideológiai nyilatkozatoknál és filozófiai magyarázatoknál mélyebbre világít a vers,A város peremén ismert sorai: Uj nép, másfajta raj. Másként ejtjük a szót, fejünkön másként tapad a haj. Az első sor szinte bújócskát játszik a „faj” szóval, már-már a nyelvünk hegyére hozza, de ennek a játéknak a jelentésbeli hangsúlya világosan arra esik, hogy nem azt mondja. De mindhárom sor szavai úgy vannak megválasztva, hogy az egész egy etnikum néprajzi-antropológiai leírása is lehetne. A város peremén értelmezői gyakran indíttatva érzik magukat, hogy a klasszikus magyar költészetből hozzanak előképeket; én sem akarok kimaradni - nekem ezek a sorok Kölcsey versét, a Zrínyi második énekét hozzák közel: És más hon áll a négy folyam partjára, Más szózat és más keblű nép; S szebb arcot ölt e föld kies határa, Hogy kedvre gyűl, ki bájkörébe lép. Kölcseynél a sors törvénye hozza ezt a végzést, az elfajzott nemzedékek fölötti utolsó ítélet ez. „Mint ti / majd kint, a harmóniát” - szól a vers zárlata A város peremén (e föld kietlen határán, mondhatnánk az összehasonlítás kedvéért). Az összevetés minden vonalon azt húzza alá, hogy az etnikai terminológia József Attila versében annak a kontextusnak a jelzésére szolgál, amelyből határozott mozdulattal kiveszi a versben hangot kapó történetfilozófiai és egzisztenciális kérdéseket. Hiszen ez az új nép épp abban más, hogy nem származási közösség, nem szervesen nőtt alakulat: „az anyag gyermekei” ők, „a való anyag teremtett minket / e szörnyű társadalom / öntőformáiba löttyintve”: kifejezett ellentéte ez azoknak az attribútumoknak, amelyek egy etnikumot etnikummá tesznek. Mindezt másrészt, és nem kevesebb joggal, úgy is megfogalmazhatjuk, hogy József Attila, bár radikálisan más gondolatokat akar kifejezni, de nem szakít radikálisan a régi gondolatok nyelvével, ha115