Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
megfordítva: a szép szó lelke az érv, már József Attila hozzátéte, s talán maga is ezt kívánja a szó kurziválásával jelezni. De a szándék nyilvánvalóan nem reduktív, a logikumot nem tiszta párlatában akarja látni, hanem testesen, méghozzá olyan testben, amelynek kiterjedése és elevensége még meg is haladja a szép szóét. Az Üzenet így folytatódik: „A szép szó nemcsak eszközünk, hanem célunk is. Célunk az a társadalmi és állami életforma, melyben a szép szó, a meggyőzés, az emberi érdekek kölcsönös elismerése, megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül.” A „szép szó” ebben a gondolatmenetben a közvetítő közép, amely a két szélső, az „érv”, e magában véve testetlen létező, és a még nagyobb test, a „társadalmi és állami életforma” között áll, s amelyen át az előbbi mintegy az utóbbiba transzformálódik. Úgy is mondhatjuk: két, egymáshoz kapcsolódó metamorfózis történik: az ígéret és a megtartása. Az Üzenet kulcsszava a kifejtés, amely a gondolatmenet három döntő pontján is felbukkan, más-más alannyal és tárggyal: „az emberek nem fejthetik ki igaz mivoltukat, s mert nem fejthetik ki, nem is eszmélhetnek rá”; „a rend csupán a szabadságból és szabadságban fejtheti ki magát”; s amit már idéztem: „mi, amikor szép szóval akarjuk kifejteni azt az emberi öntudatot...” Egyenlő hangsúllyal emelném ki, hogy az ige szerepel a szóbeli kifejtés értelmében, és nem csak abban: nem verbális cselekményeket is jelöl. Ezáltal pedig rokonságba kerül a szöveg más fontos igéivel: „megnyilatkozik”, „megvalósul”, „érvényesül”, és idesorolható maga a testet öltés is. Hegel dolgozta ki a leghatásosabban az érvelő kifejtésnek azt a felfogását, amely a következtetésben nem - vagy nem csak - formális műveletet lát, amelyet az elme eszközöl, hanem mindenekelőtt létszerkezetet, metamorfózist, a létezés magához visszavezető körfolyamatának belső tagozódását. A hatást József Attilánál is kimutathatjuk, hozzátéve, hogy^í tőke analitikus apparátusán át ért el hozzá. Marx a tőke forgalmi folyamatának elemzéséhez használja föl a Hegeltől tanultakat, amikor az e folyamatok szerkezetét ábrázoló formuláit, mint mondja, „a hegeli kifejezésmóddal kacérkodva” metamorfózisnak, következtetésnek (Schluss), alakzatoknak (Figuren) nevezi. József Attila pedig innen leste el azokat a képleteit, amelyekre Egyéniség és 128