Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Veres András: Szerkesztői előszó
azt feltételezték: József Attila egy koherens marxista esztétika megteremtésére tett kísérletet, amely nem a tükrözést, hanem az alkotást emelte középpontba, következésképp alternatívát kínál a marxizmus nevében fellépő mechanikus-vulgáris felfogásokkal szemben. E benyomást erősítették az Esztétikai töredékek feltűnő egyezései-párhuzamai a költő illegális kommunista párttagként megtartott, következésképp eleve marxistának vélt előadásával, az Irodalom és szocializmussal. Nem akármilyen tétje volt ennek, mivel az irodalmi kánon radikális átrendezése folyt éppen, és József Attila tekintélye hivatkozási alapul szolgált az avantgárd, illetve az irodalmi modernség elfogadtatására. Számomra különösen érdekes volt a költő kompozíciófelfogásának elemzése. Az Ady-vízió című vitairatának erre vonatkozó útmutatása meglehetősen szűkszavú, sőt talányos, tehát értelmezésre szorul. Annyi világos, hogy József Attila a láncszerűnek nevezett struktúrával szemben a koncentrált kompozíciót tartotta igazán művészinek, amelyben a részek nemcsak alárendelődnek az egésznek, de el is veszítik önállóságukat, és feloldódnak az egészben. Farkas János egyfelől úgy gondolta tovább e felvetést, hogy a láncszemek „egymás mellettisége” a forma szintjén és minőségük „egymásban léte” a tartalom szintjén alapozza meg a forma és a tartalom elvi szétválaszthatóságát. Másfelől a láncszerű szerkezet leküzdése nem technikai, hanem szemléleti kérdés. Proust időtechnikáját hozza fel példának arra, hogy miközben látszólag megszünteti a (lineáris) láncszerűséget, valójában - mivel „a mozzanatok nem egy szemléleti tartalmon túl lévő centrum felé mutatnak” - a láncszerűség alapjaiban fennmarad. Sok fejtörést okozott nekem Jancsi interpretációja, nem tudtam elképzelni, hogy egy hosszabb szöveg, például egy regény miképp tudna eleget tenni a koncentráltság szigorú követelményének. A nyolcvanas-kilencvenes években újabb reneszánszát élő József Attila-kutatás - amely részben a költő értekező szövegei 1986-ban előkerült gazdag anyagának volt köszönhető - Farkas Jánosra is inspirálóan hatott. Nem véletlen, hogyd szellem berendezése (1993) című tanulmányával mindenekelőtt a József Attila pszichoanalitikus iratait és ezek kommentárjait közreadó „Miértfáj ma is". Az ismeretlen József Attila című kötethez szólt hozzá. Nagy vita előzte meg a kötet publikálását, sokan helytelenítették etikai és személyiségjogi megfontolások alapján, hogy a költő mentális betegségének doku-13