Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
világra«.”17 Természetesen Csoóri egész verselemzése inkább a maga költői alkatára és érzékenységére vall, s csak azt árulja el, hogy az övé mennyire különbözik a József Attiláétól. A „lélek belső tájairól” beszél, amit éppenséggel el lehet fogadni, csak éppen azt nem lehet megérteni belőle, hogy kevés az olyan vers, amely ennyire kívül van tartva minden szubjektivitáson. Pór Péter közelebb jut a vers e sajátos jellegének megértéséhez, amikor „az Admeto verstípusának” módszeréről azt írja, hogy „ennek a módszernek, mely a tárgyak körülrajzolt objektivitását kapcsolja létvonatkozásokhoz, ha van a magyar költészetben elődje, úgy azt ismét Arany filozofikusba hajló lírai költeményeiben kell keresnünk. Csakhogy József Attila éppen azt a dualitást törekedett és tudta megszüntetni, melyet Arany végig fenntartott; így válik érthetővé, hasonlataiban miként fordíthatta meg utóbb akárhányszor az elvont és a konkrét hagyományos sorrendjét”. Es kifejezetten a Téli éjszakáxó\ mondja: „nem külvárosi táj és nem űri lét, hanem mindkettő: objektív (vagy tárgyi) létrajz, és akár meg is fordíthatjuk: ontológiai tájkép”.18 Pór Péter jellemzését mindazonáltal kiegészíthetjük Csoóri megfigyelésével. Nemcsak hogy nem külvárosi táj és nem űri lét, de voltaképpen nem is téli táj. Valóban, nincs benne kavargó hóesés (helyette „varjúcsapat ing-leng a ködben”), nincsenek „behavazott síkok”, nincs jég, zúzmara, semmi olyan tárgyi kellék, amely a téli tájat szemmel láthatóan és magától értetődően jellemezni szokta, egyébként József Attila számos más versében is. Egyedül a „fagy” szerepel e tartozékok közül, de az sem materializálódik látható vagy megfogható jelenségekben, hacsak a megfagyott levegőt nem tekintjük annak. „A lég / finom üvegét / megkarcolja pár hegyes cserjeág” - ez a légnemű üveg vagy üveges légneműség, ez talán a megfagyott levegő. De ha az idézett képnek tulajdoníthatunk ilyen értelmet, ilyen áthallást, az a versen belül csak később fejlődik ki, hiszen maga a „fagy” szó majd csupán valahol a vers derekán bukkan elő; ekkor viszont éppen erre a képre visszautalva, ennek variációját adva: „A fagyra tőrt emel az 17 Csoóri Sándor, Téli éjszaka, in Miért szép?, szerk. Vargha Kálmán, Budapest, Gondolat Kiadó, 1974 (4. kiadás), 300, 304. - Kiemelések tőlem - F.J.L. 18 Pór Péter, Az „Eszmélet” verstípusa, Irodalomtörténeti Közlemények, 79 (1973) 1. sz„ 78. 140