Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
Becsukta tehát maga előtt az intézményes tudás megnyíló kapuit, és a gnózis modern átértelmezésével egyfajta e világi szellemi vallás megalapozásába és hirdetésébe fogott. Hatása nem volt széles körű, de semmi esetre sem volt periferikus. Tolsztoj szellemi szövetségesének fogadta el; idehaza a gödöllői művésztelep festészeti és életforma-kísérlete tételesen is az ő tanításaiban lelte föl eszmei alapját. Az 1890- es években pedig a Várkonyi István-féle Független Szocialista Párt ideológusaként lépett föl, részt vett a párt alapításában és agitációs munkájában, alföldi parasztok között hirdette gnosztikus tanait, nem is hatástalanul. Állam Nélkül címmel folyóiratot adott ki. Az „ideális anarchista” minősítés e politikai működése kapcsán artikulálódott. De ne is nevezzük e működést politikainak, mert radikális antipolitika volt az, mindennemű tekintély és felsőbbség elutasítása, és ebben az értelemben anarchia, és ideális, mert elutasította az erőszak minden formáját is, és az uralmi viszonyok nélküli emberi közösség megvalósítását a belső megtérésre, tehát a gnózisra bízta. Témánk szempontjából külön kiemelendő, hogy egy időben Juhász Gyula is Schmitt Jenő holdudvarához tartozott, 1905-1906-ban rendszeres látogatója volt az Akadémia Kávéházban tartott szerdánkénti előadásainak. Nem tartozott ugyan a beavatottak, a feltétlen hívek közé, de nem maradt kívülálló megfigyelő sem (mint barátja, Zalai Béla, aki szellemfilozófiai és fenomenológiai beállítottságánál fogva csak kritikus érdeklődőként vett részt ezeken az üléseken). Schmitt Jenő halála után legbelsőbb hívei komoly - és sikertelen - erőfeszítéseket tettek, hogy ébren tartsák az érdeklődést Schmitt Jenő eszméi iránt, több munkát is kiadtak tőle és róla. Elkerült-e ezek vagy a korábbiak valamelyike József Attila kezébe? Nem tudok olyan pozitív adatról, amely az igenlő válasz mellett szólna.41 De ha 41 Tverdota György, aki József Attila és az anarchizmus című előadásában (2002) sokoldalúan és körültekintően tárgyalta József Attila anarchista korszakát, nem látta okát, hogy Schmitt Jenő lehetséges hatásával számoljon. Jelen kézirat elolvasása után azonban ő hívta föl a figyelmemet Saitos Gyula visszaemlékezésére (József Attila Makón, Budapest, Magvető Kiadó, 1964), s hogy ott esetleg releváns adatra lelek ez ügyben. Nos, közvetlen megerősítést nem találtam, de a József Attilát pártfogásba vevő idősebb barátok-mentorok világnézetének leírásában számos olyan elem jelenik meg, amely nagyon is 150