Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
elemeket vonz, hogy „az éter habszerű képződmény”, és a fizikai tér „határfelület”. S ha hozzávesszük, hogy a következő versszakban a „hab” mint a forrás habja köszön vissza, amelyben „kél kecsesen okos csevegés” (s ezt úgy is érthetjük: szép szóval folyó értelmes diskurzus), akkor világos, hogy a képalkotás elvont és mégis anyagszerű struktúrák, egyetemes szerkezeti sajátosságok, kvázi halmazállapotok metaforikus megjelenítése felé (is) mozog.47 Maga a struktúra hasonló a Schmitt Jenőnél olvashatókhoz; a helye kiosztása ellentétes vele. (A dolgok értelme) Ez át is vezet a másik szóvá teendő, szemantikainak nevezhető vonatkozáshoz. Az Irodalom és szocializmus című előadásában írja József Attila: „a szó az egyetlen dolog, amelynek közvetlen és nemcsak teleologikus (céljában való) értelme van, mint például valamely szerszámnak, közvetlen és nemcsak metafizikai értelme, mint például az életnek”.48 Ez az elhatárolás előfeltételez egy analógiát: a szerszámok, illetve az élet is egyfajta nyelvet alkotnak, s a nyelv így adódó három fajtáját az különbözteti meg, hogy az anyagi hordozó - a dolog - hogyan viszonyul a hordozott jelentéshez: a szónyelv esetén ez a viszony közvetlen, a másik kettő esetében nem. De ha az így adódó három analóg alakzatot a nyelv fajtáinak tekintjük, akkor a nyelv e kitágított fogalma már nem azonos a szónyelv fogalmával; s ha nem azonos, az sem bizonyos, hogy okvetlenül benne kell a paradigmatikus esetet és így az elsődleges magyarázó elvet látnunk. József Attila a marxizmust a termelési eszköz filozófiájának tartja, s jóllehet ennek tartalmát egymást követő írásaiban más és más módon fejti ki, abban következetesnek látszik, hogy mindegyik változatban a termelési eszköz a kulcsfogalom. Ez pedig arra int, hogy az analógiasor élére is inkább ezt a fogalmat tegyük, s inkább a szóról állítsuk, hogy szerszám, s ne megfordítva. És sorolni lehet a példákat, ahol József Attila valóban így fogalmaz. 47 Vajon nem ebben a szerkezeti keretben kell érteni a Szappanosvíz című verset? Nem vág-e jelentésének magvába, ha azt mondjuk róla, hogy nem habzik?, hogy nem képződik rajta és belőle „szappangolyó”? « Lásd in JAÖM3 1958, 80; illetve in JATC 2018, 123. 158