Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
KÖLTŐ ÉN Sok tinta elfolyt, megfejtendő az Ars poetica e két sorát: Én túllépek e mai kocsmán, az értelemig és tovább! A felkiáltójelre felkapjuk a fejünk: Mi van ott, az értelmen túl? A „cselekvés”, így az egyik értelmezés, a „dialektika”, így a másik, az „intuíció”, így a harmadik.1 Mindegyikben van valami. De ne találgassuk a választ, elvégre nem kérdőjel állított meg az olvasásban, hanem egy kategorikus költői kijelentés. Inkább olvassuk a verset tovább: Szabad ésszel nem adom ocsmány módon a szolga ostobát. Higgyük el, hogy József Attila pontosan azt mondja, amit mond: hogy az értelemtől a szabad észhez visz tovább az út. Ezt persze fel lehet fogni akár a cselekvés, akár az intellektuális intuíció alapjául. De ha cselekvés, merőben negatív: „nem adom...” S jóllehet negatív, mégsem tiszta szemlélet, hanem gyakorlati magatartás: erkölcsi minőség. Vagyis azt javaslom, fogadjuk el, hogy a vers nem bízza találgatásra a dolgot, hanem néven nevezi azt az értelmen túl lévőt. És inkább azt kérdezzük, hogy mi adja ennek a névnek a megnevező erejét. 1 Vö. TVerdota György, József Attila anti-ars poeticája, Literatura, 2002/4., 427-457. - Az alábbiakban több ponton kapcsolódnak egy korábbi tanulmányomhoz: Logika, de, Világosság, 1999/12. 168