Farkas János László: A meglett ember. Válogatott tanulmányok - Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat 18. (Budapest, 2020)
Szemlélet és ihlet. József Attila-tanulmányok
Az egyik: hogy különbséget tesz „értelem” és „ész” között. Lehet, hogy ezt a különbséget filozófiai fertőzöttségemnél fogva érzékelem olyan erősen. De nem volt-e József Attila maga is áldozata e fertőzésnek? Olvasta Kantot és Hegelt, s aki olvasta, tudhatja, hogy náluk értelem és ész, Verstand és Vernunft nem egymással felcserélhető szinonimák. Hadd térjek ki néhány szóval arra, hogy mire megy ki ez a különbségtétel Kantnál. Álljon itt néhány idézet A tiszta esz kritikájából:2 „Minden ismeretünk az érzékeknél kezdődik, innen az értelemhez megy és az észnél végződik, amelynél nincs bennünk felsőbb a szemlélet anyagának feldolgozására és a gondolkodás legfelső egysége alá vitelére.” „Valamint az értelem a tárgyban lévő sokféleséget fogalmak útján egyesíti, úgy egyesíti a maga részéről az ész a fogalmak sokféleségét eszmék útján...” „Eszemnek minden érdeke... három kérdésben összpontosul: 1. Mit lehet tudnom? 2. Mit kell tennem??). Mit szabad remélnem?” Az Ars poetica nem filozófiai értekezés, hanem vers; szavait nem filozófiai terminusként kell érteni. Nem is erre akarok kilyukadni, csupán arra, hogy József Attila nagyon sokat tudott a szavakról: többek között azt is, ahogy a filozófusok használják. Ha meg akarjuk érteni, amit költőként ír, ezt se hagyjuk számításon kívül, legyen ott ez is az értelmezés horizontján De inkább másként mondom: elvégre a horizont, bármily távoli, mégiscsak a látókör széle, lezárása. Itt a szavak áramlását tagoló pillanatnyi, de jelentőségteljes szünet nyit rá a kérdésekre. Hadd alkalmazzam erre a helyzetre Petőfi szavait: „.. .Köztök egy csak a nyílás, azon át / Látni távol...” Látni távol Arisztotelészt is, az ő lélekről írott könyvében találjuk az őshelyet, ahová az értelem és ész megkülönböztetése visszamutat (III. könyv, 5. fejezet): „Minekutána pedig, mint ahogy az egész természetben van valami, ami anyaga a valók minden egyes nemének..., másrészt van, ami ok és 2 Az Alexander Bernát-Bánóczi József-féle fordítás alapján idézek, mert József Attila ezt olvashatta, ámbár némi igazítást megengedek magamnak - lásd Kant, A tiszta ész kritikája, Budapest, Franklin, 1913 (Filozófiai írók Tára, IX), 227, 413, 507. 169